Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Magyarországon igen óvatosan kell kezelni az autópályák közvetlen területfejlesztő hatásaival kapcsolatos kijelentéseket – állapítja meg nemrégiben megjelent tanulmányában Németh Nándor, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének munkatársa. Az 1998 és 2002 közötti időszak vizsgálata során úgy találta, hogy egy autópálya depreszsziós környezetben, kedvezőtlen településstruktúra mentén, elnéptelenedő, aluliskolázott népesség által lakott régióban nem képes érdemben hozzájárulni a helyzet javulásához. Ahhoz pedig, hogy a sztráda ki tudja fejteni gazdaságösztönző hatásait, megfelelő kiinduló állapotok, valamint más dinamizáló tényezők együttes megléte szükséges. Magyarországon ilyen tényező a nyugati határ gyors elérhetősége, ez Budapesttel együtt a külföldi tőkével megvalósított beruházások letelepítésében az egyik legfontosabb szempont volt. A külföldi tőke déli és keleti terjeszkedésében egy teljesebb úthálózat esetén (ha például legalább a helsinki folyosók szakaszai elkészülnek) az autópályák már képesek lesznek jobban kifejteni pozitív hatásaikat.
Ezzel egybecseng Tóth Gézának, a KSH kutatójának véleménye, aki egy tanulmányában úgy vélte, hogy a magyarországi statisztikák szerint a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztése elsősorban megyei szinten érezteti hatását. Eközben a megyén belüli fejlettségi különbségek nőnek, a hátrányba kerülő területeken az elérhetőség autópálya-építés helyett inkább az alsóbb rendű úthálózat – és a csomópontok – fejlesztésével javítható. A KSH-kutatás szerint az autópálya-fejlesztés ott tett jót egy-egy térség feldolgozóiparának, ahonnan a pálya legfeljebb 15 perc alatt elérhető, míg a kereskedelemnél ez a határ tíz perc. Az építkezések nyomán a gazdasági fejlődés csak akkor képzelhető el, ha van minek fejlődnie – derül ki az elemzésből.
