Bár Magyarország egyike azon országoknak, amelyben az Egyesült Államokban mértnél dinamikusabb az egy főre eső bruttó hazai termék (GDP) növekedési üteme, de az OECD-országok közül csupán Szlovákiában, Lengyelországban, Mexikóban és Törökországban nagyobb a világ vezető gazdasági hatalmához képest a lemaradás – derül ki a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) legfrissebb tanulmányából.
A reálkonvergencia szempontjából az egyik legfontosabbnak tekintett mutató Magyarországon több mint 60 százalékkal marad el az Egyesült Államok hasonló mutatójától. Az 1990-es évek elején még 70 százalékos volt a lemaradás, de 1997-től kezdve folyamatos javulást jegyeztek fel. A statisztikák szerint a magyar gazdaság lemaradása nagy részben az átlagon felüli növekedést mutató, de még így is alacsony munkatermelékenység következménye, de szerepe van benne a rendelkezésre álló munkaerő nem elégséges kihasználásának is. Ez utóbbi nagy részben azzal van összefüggésben, hogy nemzetközi összehasonlításban ijesztően alacsony a magyar foglalkoztatási ráta. Az OECD-tagországok közül csak Törökországban alacsonyabb a munkaképes korú lakosság munakerő-piaci részvételi rátája, és aggasztó az is, hogy 1995 óta minimális volt a javulás Magyarországon.
Az OECD szakértői szerint a lemaradás csökkentése érdekében folytatni kell az energiaszektor, a telekommunkáció és a vasút liberalizációját, és csökkenteni kell az állami befolyásolás lehetőségét ezeken a területeken. Szükség van a munkabérek és a munkavállalói költségek közelítésére is, ezzel ugyanis növelni lehetne a foglalkoztatási szintet és csökkenhetne a szürkegazdaság részaránya. A reálkonvergencia megköveteli, hogy csökkenjenek a kis- és középvállalkozások előtt álló adminisztratív akadályok, illetve növekedjen a munkavállalási hajlandóság – vélik a szakértők, akik szerint csökkenteni kellene a lakáshitel-támogatásokat is, ezek ugyanis torzítják a piaci viszonyokat és mérséklik a munkaerő-mobilitást.
Kolozsi Pál