Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Gratulálok a jelöléséhez. Mennyire volt váratlan a hívás?
– Meglepődtem a felkérésen, megtisztelőnek tartottam, és szívesen mondtam igent, mivel évek óta a makrofolyamatok és a monetáris indikátorok alakulásának elemzésével foglalkozom, csak éppen az asztal másik oldalán.
– Tagjelöltként mennyire tart a politikai hatásoktól?
– Számomra az utóbbi napok egyik legnyugtalanítóbb tanulsága az erős átpolitizáltság volt. Véleményem szerint a tanácsnak a szigorú szakmaiság alapján kell működnie, abból pedig csak kár, rossz döntések születhetnek, ha politikai megfontolások, előítéletek hatják át a tanács munkáját. Emiatt remélem, hogy a jelenlegi hullámverés a lehető legrövidebb időn belül lecsillapodik. Rendkívül szerencsétlen, ha politikai kifogásokat vetnek fel az MT tagjaival kapcsolatban. Nem jó, ha egyes jelölteket politikai nézeteik, vélelmezett hovatartozásuk alapján jónak, másokat pedig kevésbé jónak tartanak. A jegybank függetlensége a politikai befolyástól való függetlenséget is jelenti. Ebből viszont az is következik, hogy politikai kifogások nem képezhetik a jelöltek megítélésének alapját.
– Az újak, kinevezésük után a tanácsban mennyire lesznek egységesek?
– A többi három jelölt közül van, akit régóta jól és van, akit kevéssé ismerek – ez igaz a mostani tagokra is. Megítélésem szerint a négy jelölt semmiképpen sem egységes tömb, hanem négy szuverén szakember, saját felfogással, szakmai világképpel, önálló véleményalkotással, így hát maguk döntenek majd legjobb belátásuk szerint.
– Az MT üléseinek nyíltsága fokozódik. Január 20-án látott napvilágot az első rövidített jegyzőkönyv a decemberi kamatdöntő ülésről. Szükség van-e nagyobb nyilvánosságra?
– A testület formálódó nyíltságát jónak tartom. Helyes, ha a piaci szereplők ismerik, hogy milyen szempontok vetődtek fel az ülésen, milyen érvek ütköztek. Azt is helyesnek tartom, hogy – név nélkül – publikálják a szavazati arányokat. A nevesítést sem szükségesnek, sem indokoltnak nem találom. Az érvekből és arányokból ugyanis képes következtetéseket levonni és előrejelzéseket készíteni az, aki akar.
– Az MT-n belül egyfajta információs szakadék – háttérszámítások, modellek, elemzések készítésének eltérő lehetősége – van az elnök és alelnökök, valamint a „mezei” tagok között. Hogyan lehet ezt mérsékelni?
– Pontosan nem ismerem a szabályozást. Remélem, hogy jó és rendszeres együttműködést sikerül kialakítani a jegybank stábjával. Nem volna ugyanis szerencsés, ha eltérő információs bázison alapulnának a döntések.
– Milyen makrogazdasági prognózist adna 2005-re?
– Véleményem szerint a magyar gazdaság számára ez az év 2004-hez hasonló lesz. A GDP 4,0 után 2005-ben 3,7-3,8 százalékkal bővül – de más szerkezetben. A világgazdaság lassabban növekszik mint tavaly, ezért a magyar kivitel – és ennek folyományaként a vállalati beruházások – dinamikája is várhatóan csökken; cserébe viszont a reálkeresetek a múlt évi stagnálás után 2005-ben érezhetően nőnek, ami a lakossági fogyasztás tavalyinál gyorsabb növekedését valószínűsíti.
Az export és a lakossági fogyasztás aránya közti kismértékű eltolódást nem tekintem bajnak. A 2002–2003 évi lakossági fogyasztási robbanást követően a kormány túl erősen taposott a fékre. Nem jó, közgazdaságilag sem szükséges, ha a GDP dinamikájától határozottan elmaradó mértékben nő csak a lakossági fogyasztás. Rossz hullámzásokat produkált a magyar gazdaság: pár évig abnormálisan magas volt a fogyasztás bővülése, amire jött egy fogyasztásmegszorítás – ez viszont túlzott és büntető jellegűre sikerült, amit a fenntartható növekedés nem indokolt. Úgy vélem, az elfogadható mérték az, ha a fogyasztás bővülése beáll a GDP-éhez közeli vagy attól kissé elmaradó szintre.
– Több elemző szerint a mostani, tartósan erős forint kevésbé a forró pénzek beáramlásának, mint inkább a lakosság devizahitel-felvételi kedvének a következménye. Ha pedig az MNB az alapkamat mérséklésébe kezd, a lassuló devizahitelezés nyomán gyengülhet a forint árfolyama. Emiatt viszont a jegybanknak komoly a felelőssége abban, hogy mikor és mekkorát vág. Mit gondol erről?
– Maradjunk abban, hogy ezzel teljes egészében egyetértek. A hirtelen, nagymértékű kamatcsökkentés óriási kockázatot jelent. Manapság azonban talán nem is beszél senki hirtelen és nagymértékű kamatcsökkentés szükségességéről.
– A monetáris politika hatásfokát nagyban befolyásolja a fiskális politika és annak hitelessége. Mennyire tartja hitelesnek a jelenlegi költségvetési politikát?
– A hitelesség végső mércéje az előirányzatok teljesülése. Márpedig ezek nálunk rendre nem jó százalékkal teljesültek. Azaz a hitelesség az elmúlt évek során nagymértékben erodálódott. A következő hónapok fogják megmutatni, hogy ez a folyamat folytatódik-e vagy sem. A hitelesség erősítésére szükség van, mint egy falat kenyérre. Nemcsak azért, mert a gazdasági szereplők számára ezáltal kiszámíthatóbb a gazdasági környezet, kalkulálhatóbbak a gazdaságpolitika lépései. Leginkább azért szükséges az idei deficitcélok teljesülése, mert szinte ez az utolsó esély az euró 2010-es bevezethetőségéhez.
– Hogyan állt kutatónak?
– Miután 10 évet a Közgázon oktatóként töltöttem, a Budapest Bank (BB) közgazdasági elemző részlegéhez kerültem, amelyet még Bokros Lajos hozott létre. A részleg úttörő feladatot látott el: egyrészt a makro- és monetáris folyamatok elemzésével, előrejelzésével támogatta a bank stratégiai és üzletpolitikai döntéseit, másrészt külső kommunikációs funkciója is volt; az elemzési anyagok egy részének nyilvánosságra hozatalával jelezte az ügyfélkör számára a bankban folyó szakmai munka megalapozottságát. A BB talán az első kereskedelmi bank volt Magyarországon, amely elemzéseit nyilvánosságra hozta. Ennek részeként már több mint tíz éve működik a Trend című információs kiadvány.
– Ma már minden jelentős kereskedelmi banknak van saját elemző részlege, a BB viszont ezt kiszervezte. Miért?
– Minden változik: a kilencvenes évek első felében világszerte ilyen szervezeteket hoztak létre; Kanadában például gyakran 40-50 fős elemző részlegek működtek ebben az időszakban. Majd néhány év múlva sok helyen racionalizálás, portfóliótisztítás keretében leépítették és kiszervezték azokat. Mivel a korábbi feladat megmaradt, a bankok vállalkozási alapra helyzeték kapcsolatukat. A Budapest Bank közgazdasági elemző részlegéből önállósodott 7 Sigma Kft. ma már a pénzintézeti szektor sok szereplőjének készít elemzéseket.
– A 7 Sigma régóta szerepel a Reuters konszenzusában, ennek ellenére a cég neve sokak számára keveset mond...
– Ez a műfaj természetéből adódik, mivel a kft. pénzintézeteket szolgál ki elemzési termékekkel, nem is törekedtünk szélesebb nyilvánosságra.
– Hogyan egyeztethető össze a 7 Sigma vezetése és az MT-tagság?
– Sehogy. A jegybanktörvény kimondja, hogy a monetáris tanács tagjai gazdasági társaságban nem tölthetnek be vezető tisztséget. Ezt az összeférhetetlenséget megszüntettem, a jövőben – amennyiben a kinevezésre sor kerül – csak MT-tag leszek; további megszólalásaimat ez determinálja.
– Kevéssé ismert önről, hogy a Közgáz másodikként megalakult szakkollégiuma, a Társadalomelméleti Kollégium (Tek) első igazgatója volt 1981–1983-ban. Miért jött létre ez a szakkollégium?
– Az akkori egyetemi hallgatók egy része nem elégedett meg az egyetemen tanultakkal, szűknek és túlságosan merevnek tartotta azokat. A kollégium tagjai társadalomtudományi ismeretekben elmélyülve, önszervezés keretében gazdagabb tudást próbáltak szerezni, végső soron pedig több oldalról képzett értelmiségiekké válhattak.
