– Közép-Európa államai között éles verseny zajlik a külföldi működőtőke-beruházások megszerzéséért. Az Ön véleménye szerint ebből a szempontból melyek a legfontosabb különbségek a régió országai között, és mi magyarázhatja Szlovákia utóbbi években elért látványos sikereit?
– Valóban, Közép-Európában kiélezett a befektetésekért folyó verseny, és hónapról hónapra, sőt hétről hétre egyre kiélezettebb. Mi több, a közelmúltban olyan országok is beszálltak a küzdelembe, amelyek korábban nem vettek részt a versenyben. Ezek közé tartozik minden kétséget kizáróan Románia és Bulgária, sőt Nyugat-Ukrajna is. Ezen felül meg kell állapítani, hogy ma már nehezen találnánk olyan nemzetközi vállalatot, amely ne hasonlítaná össze Kínát is Közép-Európával, amikor befektetési döntést hoz: Kínával szemben felülkerekedni pedig gyakran jóval nehezebb, mint például Szlovákiával szemben. Szlovákia sikerei elsősorban a Dzurinda-kormány utóbbi öt évben végrehajtott gyors és mélyreható reformintézkedéseinek, a régi és az új befektetőkkel való kiváló bánásmódnak, illetve az egységes 19 százalékos adókulcsnak köszönhetők.
– Az Európai Unió (EU) bővítése előtt a régi tagállamokban sokan tartottak attól, hogy bizonyos iparágak áttelepülnek majd az újonnan csatlakozó országokba. Az Ön véleménye szerint jogos volt ez a félelem?
– Elkerülhetetlen, hogy a vállalatok a fejlett országokból a feltörekvő piacokra helyezzék át gyártásuk egy részét. A társaságokat egyszerűen a verseny kényszeríti arra, hogy olcsóbb és befektetőbarátabb helyszíneket keressenek, mint amilyen például Németország. Ez megállíthatatlan folyamat, amely mindig az újságok címlapján szerepel majd, amikor gyárakat zárnak be, vagy telepítenek át Közép-Európába, illetve Kínába. A fejlett világ korábban agrártársadalomból fejlődött át ipari társadalommá, most pedig az ipari gazdaságból fejlődik tovább a szolgáltatási szektor dominálta gazdaság és a tudásalapú társadalom felé. E folyamat alatt Németország, Franciaország, az Egyesült Államok és a többi fejlett ország egyre több és több ipari kapacitást veszít majd el, de a munkanélkülieket idővel felszívja a bővülő szolgáltatási szektor. Ebben nincs semmi aggasztó, csupán egy normális, korábban is többször látott gazdasági folyamatról van szó.
– Az utóbbi négy évben a nemzeti valuta felértékelődése és a munkabérek emelkedése miatt a gazdaság versenyképességének alakulása a politikai és szakmai viták egyik központi eleme Magyarországon. Az Ön véleménye szerint egy átalakuló országban a versenyképesség elsősorban a fizetőeszköz reálárfolyamától függ, vagy pedig inkább az infrastruktúra fejlettsége, az oktatás színvonala és egyéb intézményi feltételek határozzák meg?
– Amikor ügyfeleink arról döntenek, hogy hol hozzanak létre új gyártóbázist, illetve hová fektessék be a pénzüket, akkor számos szempontot figyelembe vesznek. Magyarországot is folyamatosan összevetik a régió többi országával, Kínával és egyéb ázsiai helyszínekkel. A befektetőket elsősorban a piacra jutás, az adózás, az ösztönzési rendszer, a kormányzattal és a helyi hatóságokkal való együttműködés lehetősége, a már piacon lévő vállalatok tapasztalatai, az infrastruktúra, az oktatási rendszer, a szakképzettség, a munkaerőhöz való hozzáférés és a munkaerő ára érdekli. A reálárfolyam jellemzően nem játszik elsőrendű szerepet a befektetési döntések meghozatalakor.
– Mit ajánlana a magyar hatóságoknak a magyar gazdaság vonzerejének növelése és a befektetési klíma javítása érdekében?
– Az üzleti klíma javításához elengedhetetlen, hogy a kormányzat rendszeres párbeszédet folytasson az üzleti világ képviselőivel. Amennyiben a Magyarországon már jelen levő befektetők valamilyen okból kifolyólag elégedetlenek, akkor az ország rossz híre hamar elterjed a világban. Fontos lenne az országnak az ír modellből tanulnia: habár természetesen nem minden tapasztalatot lehet átültetni Magyarországra, de számosat igen.
– Az Ön véleménye szerint hogyan befolyásolhatják a világ és azon belül is Közép-Európa gazdasági kilátásait a rekordszintre emelkedett olajárak?
– Az olaj árának előrejelzése nagyon nehéz. Amennyiben az árak emelkedése folytatódik, úgy az infláció gyorsulásával kell számolnunk a világban és ezen belül természetesen Közép-Európában is, ez pedig arra sarkallhatja a központi bankokat, hogy emeljék a kamatlábakat. Közép-Európát jelenleg segíti a gyenge dollár, ez ugyanis bizonyos keretek közé szorítja az olaj drágulása okozta fogyasztói áremelkedést.
Kolozsi Pál