Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Reálisnak tartja-e a kormány exportvezérelt növekedési politikáját, hiszen Magyarország fő exportterülete, Nyugat-Európa épp lassuló növekedési pályán van.
– A világ nagy régiói közül Kína és az Amerikai Egyesült Államok a növekedés motorja, s az utóbbi egy évben – részben a kínai növekedésnek köszönhetően – Japán is jobban magára talált. Ezekhez képest Nyugat-Európa valóban lemaradóban van. De a nyugat-európai két százalék körüli növekedési ütem is elégséges ahhoz, hogy a magyar gazdaság idei növekedése jelentős részben exportvezérelt lehessen. A két érv tehát csak látszólag mond ellent egymásnak, hisz' olyan kicsi a magyar gazdaság exportszegmensének mérete a nyugat-európai összimporton belül, hogy bármilyen kicsi – plusz egy százalékos – nyugat-európai gazdasági növekedés is érezhető nálunk.
– Mi a véleménye arról, hogy a kormány a következő két évben újabb „sarcot” vetne ki a bankokra?
– Nem gyakori az ilyen, gyakorlatilag ad hoc kivetett pótadó egy szektorra vonatkoztatva, másrészt az sem nagyon elterjedt, hogy olyan lakáshitelezési konstrukció alakul ki, amely az ebben részt vevő pénzintézetek számára a szokásos jövedelmezőséget jóval meghaladó kamatrést garantál. Épp az említettek miatt a banki szereplők is belátták talán, hogy az általuk elért extraprofit egy részét a következő két év során valamilyen testre szabott adó keretében a költségvetés mégis megpróbálja visszavenni tőlük. Nem igazán piackonform megoldás ez, de amint említettem – másik oldalról –, maga a konstrukció sem volt annyira piackonform.
– Milyen adópolitikát kellene folytatnia Magyarországnak?
– A magyar cégek nemzetközi összehasonlításban nem panaszkodhatnak magas társasági adóterhelésre, s a szigorúan vett tőkejövedelmek megadóztatása is alacsonyabb, mint a bérből és fizetésből származó jövedelmeké. Egyedül a társadalombiztosítási típusú járulékok terén fogadható el némi panasz. Ugyanakkor a kiadásokat valamiből finanszírozni kell: hosszabb távon valamifajta biztosítási jellegű konstrukcióval egy részét ki lehet váltani, de döntően adókból kell finanszírozni ezeket a kiadásokat.
– Versenyképes a magyar adórendszer például a szlovákhoz képest?
– A szlovákok markáns lépésre szánták el magukat, amikor bevezették az egykulcsos, s viszonylag alacsony kulcsú adórendszert, amelyhez foghatót Magyarországon senki sem képvisel. Ez alkalmat ad arra, hogy a szlovák gazdaság nemzetközi megítélését javítsa, s ez abban a fázisban, amelyben Szlovákia van, használható eszköz, de nem vagyok biztos abban, hogy ez tartós versenyelőnyt biztosíthat Magyarországgal szemben. Az adó szerintem semmiképpen sem versenyhátrány.
– Igazságosnak tartja a tervezett kétkulcsos személyi jövedelemadó-rendszert?
– A személyi jövedelemadó-rendszer tervezett átalakítása a társadalmi igazságosság szempontjából nagyjából abba az irányba mutat, mint a kormány retorikája. Nem állítom, hogy mindenki jobban jár a személyi jövedelemadó kétkulcsossá tételével, de feltehetően alapvetően azoknak az adóterhét fogja inkább növelni, akik korábban nagy adókedvezményeket tudtak igénybe venni, most meg nem. Akik pedig kevesebb jövedelemmel rendelkeznek, azoknak az adóterhelése nem nő, lesz, akinek csökken. A költségvetésben adóoldalon mindaddig ennél látványosabb és nagyobb szabású csökkentést nem lehet tenni, amíg a kiadási oldalon nem lehet csökkenteni, márpedig erre nem látszik politikai hajlandóság.
– És mit szól az autópálya-beruházások új finanszírozásához?
– A koncessziós autópálya-építés, vagyis a sztrádaberuházások folyó költségeinek állami adósságon kívül helyezése ügyes technikai megoldás, és annyiban közgazdaságilag is indokolt, hogy egy beruházási jellegű, hosszú évekig a gazdaság infrastruktúráját javító kiadás szerencsésebb, ha nem egy évre zsúfolódik be. Az viszont nem szerencsés, hogy ahelyett, hogy a kormány a GDP másfél százalékának megfelelő egyszeri kiadáscsökkentési lehetőséggel élne, nem ezt teszi. Ambiciózusabban csökkenthette volna a költségvetési hiányt, amivel azt üzente volna, hogy a maastrichti kritériumok teljesítése terén tényleg elkötelezett. Ehelyett a megtakarítást teljes egészében folyó kiadásokra fordítja, egyben a következő évekre többletkiadásokat betonoz be.
