Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Ön 32 évesen jelentős vagyont halmozott fel. Kiszámolta már, hogy mennyi pénzt veszít a következő húsz hónapi miniszterséggel, hiszen nem biztos, hogy az anyagi gyarapodás e szédületes üteme a mostani pozíciójából is tartható lesz?
– Valószínűleg ennek az ellenkezője következik majd be. Amíg azonban egy üzletember sikerének kritériuma a vagyongyarapodás, a miniszteri siker mércéje azoknak a céloknak a teljesítése, amelyekért elvállaltam a feladatot. Kinevezésemtől kezdve más értékrendszerbe helyeztem át magam. A felhalmozott vagyon legnagyobb előnye, hogy nem teremt olyan körülményeket, amelyben az embernek a pénzért kellene folyamatosan hajtania, ezért örömmel és önmagammal való megállapodottságban tudom felvállalni azt, hogy ez az időszak nem az üzleti sikerekről, nem a személyes vagyongyarapodásról szól majd, hanem remélhetően a nemzeti szintű gazdasági sikerekről.
– Mikorra készül el nyilvános vagyonleltárával?
– A napokban, nem várom meg a rendelkezésre álló határidőt, amint sikerül mindent összeszednem, azonnal benyújtom.
– Szóba került, hogy esetleg vagyonkezelőre bízza vagyonát. Vannak erre hiteles példák nyugaton, nálunk azonban még nincsenek követhető modellek. Milyen megoldásban gondolkodik?
– A vagyont nem lehet és nem is kell eltüntetni. Így tehát vagy értékesíti az ember és passzív vagyonelemként pénzben, értékpapírban tartja, vagy pedig – ha nem célszerű értékesíteni – lemond a vagyon feletti rendelkezés és az ahhoz kapcsolódó üzleti döntés jogáról. Ez utóbbi eszközeit keresem, például a családi vállalkozásom ügyvezetését átadom valakinek, egy másik cégben pedig értékesítem a meglévő kisebbségi részesedésemet. Ezáltal a vállalkozás nemcsak engem nem terhel konfliktussal, hanem a cégnek is lehetőséget ad arra, hogy a piacon mozogjon.
– A Meditcom Kft. nevű, 500 millió forintos jegyzett tőkével rendelkező cég, amelyben ön is kisebbségi tulajdonos, az elérhető cégbírósági adatok szerint jórészt családi vállalkozás, illetve egy állami társaság, az Informatikai Kockázati Tőkealap-kezelő Rt. tulajdonában van. Nem gondolja, hogy amennyiben az ebben meglévő tulajdonrészét esetleg a családon belül adja tovább, az továbbra is konfliktusokkal terhelheti?
– A Meditcom egy ígéretes vállalkozás, az egészségügyi informatika területén szeretne sikereket elérni. Ma a piac három legnagyobb szereplője között tartják számon, attól függően, hogy árbevételben vagy a telepített termékek számában készítünk-e összehasonlítást. Nekem formailag és tartalmilag egyaránt ki kell vonulnom a társaságból, annak érdekében, hogy a cég sikereket érhessen el, hiszen a megrendelői elsősorban kórházak lehetnek. Nem családtagnak tervezem értékesíteni az ebben meglévő tulajdonrészemet. Ugyanígy az Eurowebnél is meg szeretném szüntetni vagy teljesen passzívvá tenni a tulajdonomat, mert az Euroweb a magyar üzleti internetszolgáltató piac legnagyobbja, jelentős kis-, közép- és nagyvállalati, valamint állami megrendelésekkel.
– Elegendőnek tartja, ha kivonul ezekből a cégekből, ám korábbi üzlettársai továbbra is a társaságokban maradva „kapcsolatot tartanak” az állammal mint megrendelővel. Ön szerint ez nem konfliktusforrás?
– Úgy tűnik, én azzal is támadási felületet adok, hogy sikeres voltam az elmúlt tíz évben. Nem vagyok hajlandó a szélsőséges mértékű és a politikai hisztéria által keltett paranoiának engedve megszüntetni vagy korlátozni olyan céget, ismerőst, üzlettársat, aki a korábbi közös sikerekben részt vett. Fejlett piacgazdaságokban és demokráciákban jól bevett gyakorlata van annak, hogy hogyan történhet egy gazdasági szereplő formai és tartalmi kivonulása a gazdasági életből ilyen esetekben. Én ennek a kultúrált keretei között szeretnék mozogni.
– Így korábbi üzlettársai maradnak az említett egészségügyi informatikai vállalkozásban?
– Korábbi üzlettársam, Lepp Gyula – az egyik legnagyobb tekintélyű és aktív magyarországi informatikai magánbefektető – nem vonul ki ebből a vállalkozásból csak azért, mert én miniszter vagyok. Ezt nem is várhatnám el.
– Egy olyan tárcavezető, akit a liberális párt jelölt a kormányba, a magyar gazdaság mely területén lát még olyan pontokat, ahol ésszerű lenne további liberalizációs lépeseket tenni?
– A távközlésben előrehaladott állapotban van ez a folyamat. Emellett nem kerülhető el például az energiaszektorban a már korábban elkezdődött liberalizációs folyamat folytatása, hiszen piaci elveknek kell érvényesülniük ebben a szférában is. A szabad verseny lehet az, ami az árak csökkenését, a szolgáltatásportfólió növekedését és a kiszámítható, stabil piaci működést megteremti.
– A miniszterelnök azt is elvárja öntől, hogy növekedjen a Magyarországra érkező működőtőke, javuljon a befektetési kedv. Milyen eszközökkel érhető ez el?
– A közvetlen befektetésösztönzési rendszereken túl például azzal, hogy a gazdaság szereplőinek nagyon széles mozgásteret engedő, az állami elvonások csökkentését és a visszaosztás mértékének hasonló arányú csökkentését támogató adópolitika mellett érvelek.
– Nem gondolja, hogy az előbbi miniszterelnöki kérés teljesítése során nehézségekbe ütközik? Hiszen mérsékelt, szinte bebetonozott a mozgástere, miután a kormány már elfogadta a jövő évi adó- és költségvetési törvényjavaslatokat.
– A kétségtelen korlátok mellett teremtettünk olyan körülményeket, amelyek jelentősen növelik a mozgásterünket, például azzal, hogy a külügytől hozzánk kerülnek a külgazdaság fejlesztését szolgáló célelőirányzatok. Nem az a cél, hogy Magyarországra az olcsó munkaerő reményében jöjjenek a külföldi cégek, nekünk a magas technológiai színvonalú, humánintenzív termelést folytató nagyvállalatok Magyarországra csábítása a célunk. Ezek ugyanis túl azon, hogy bizonyos változások esetén nem csomagolnak hirtelen össze, s költöztetik át székhelyüket egy olcsóbb munkaerővel kecsegtető országba, javítják az ország makrogazdasági mutatóit és más, például infrastrukturális fejlesztéseket is ösztönöznek.
– Milyen mértékű működőtőke-behozatallal és -kivitellel számolnak idén?
– Tavaly 3,5 milliárd euró értékű tőke érkezett az országba, idén hasonlóra számítunk. A tőkeexportnál arra törekszünk, hogy a magyarországi nagyvállalatok folytassák a regionális expanziót, próbáljanak meg régióban gondolkodni. Azon is gondolkodunk, hogy azok a kis- és középvállalatok, amelyek egyenként nem képesek kijutni a külpiacra, miként tudnának úgy összeállni, mint amilyen rendszerbe szerveződve egyes indiai szoftvercégek jelentős exportot bonyolítanak le. Miniszterségem néhány napja alatt egyébként már többször tárgyaltam a Magyar Fejlesztési Bank Rt. vezetőivel arról, miként lehetne a kis- és középvállalkozásoknak szélesebb körben elérhető vállalkozói hitelkonstrukciókat kialakítani. A külföldiek magyarországi befektetésében is jelentős tartalékok vannak, hiszen egy hihetetlen méretű világpiac figyelmét kell megnyernünk, ráirányítanunk Délkelet-Ázsia helyett Kelet-Közép-Európára, és ezen belül Magyarországra. Ez „marketingmunka”, míg a magyar exportképesség fokozása elsősorban „termékfejlesztési” feladat, ha szabad hagyományos gazdasági terminológiával élnem. Magyarországnak mindenekelőtt a foglalkoztatottság janvítása, a regionális felzárkóztatás végigvihetősége, globális piaci pozíciója elfoglalása érdekében meg kell találnia azokat az önazonosítási pontokat, ahol a komoly hozzáadott értékű termékek és szolgáltatások nemzetközi piacra vitelével tud fenntartható gazdasági fejlődést végigvinni.
– Tavaly 4,2 milliárd euró volt Magyarország külkereskedelmi hiánya. Idén mire számít?
– Javítani kívánunk ezen, de egyelőre nem tudok pontos értéket mondani.
– A külgazdaság átkerülésével megszűnik az ITD Hungary kettős tulajdonlása is, így a későbbiekben csak a GKM égisze alatt működik. Milyen változásokat tervez az IDTH-nál?
– Markáns változások várhatók. A mostani szervezet minden elemében diszfunkcionális, de ez nem feltétlenül az ott dolgozók kritikája. Olyan világos, nagyon rugalmas, nagyon dinamikus, nagyon piacközeli szervezetet akarok, amely a lehető leghatékonyabban tudja elosztani a rábízott több milliárd forint forrást. Most ugyanis van egy rosszul működő mamutszervezet, amely a saját fenntartási költségeire emészti fel a rendelkezésére álló összeg nagy részét.
– Sok hónap elteltével rövidesen újra lesz kinevezett vezetője is a szervezetnek?
– Természetesen. Aki ismer, az tudja: nem arról vagyok híres, hogy ilyen kérdéseken hónapokig vívódjak.
– Új vezérkart kap a MÁV is?
– Személyi kérdésekre néhány napja kinevezett miniszterként nem szeretnék válaszolni.
– A tárcához tartozó területek közül leginkább az autópálya-beruházások keltettek nagy visszhangot, s a korrupció gyanúja lengte körül ezeket az üzleteket. Miként lehetne elejét venni az össznépi korrupciós szóbeszédnek?
– A pályázatokkal kapcsolatban nyilvánosságra hozható minden dokumentum közszemlére bocsátását támogatom. Azzal pedig, hogy mi lengi körül a GKM múltbeli működését, nincs időm és kedvem foglalkozni. A visszanézéssel és a felvetésekre való örökös reagálással az érdemi munka elől vesszük el az időt. Én előre tekintek, és azt nézem, hogyan lehet a kötelezettségeinket teljesíteni. A vonatkozó jogszabály kijelöli a kormány mozgásterét a sztrádaberuházások esetében. Ez az egyik peremfeltétel, a másik pedig a finanszírozási források. Ezen feltételek között építünk majd autópályákat. Ezekben a hetekben dolgozunk a pénzügyi tárcával azon, hogyan tudunk olyan új finanszírozási lehetőségeket teremteni, amelyek tarthatóvá teszik a kormány minden korábbinál ambiciózusabb építési programját.
– Nemcsak vállalkozó volt, hanem egy érdekvédelmi szövetség elnöke is. Kormánytagként milyen korábbi, az Informatikai Vállalkozások Szövetségének (IVSZ) elnökeként és az európai informatikai szövetség elnökségi tagjaként megfogalmazott követelések teljesülését tartja most megvalósíthatónak?
– A versenyképességről szólt az IVSZ programja, vagyis arról, hogy bebizonyítsuk: az informatika nem önmagáért való úri huncutság, hanem minden ágazat versenyképességét szolgáló iparág. Hiszem, hogy meg tudom találni tárcámon belül azokat az eszközöket, amelyek összességében részelemei lehetnek az információs gazdaság fejlesztésének. Például a GKM-hez tartoznak olyan nagy rendszerek, ahol informatikai kapacitások vannak, vagy itt van a gazdasági versenyképesség operatív program irányító hatósága. Ezen túl is szeretnék a kormányon belül e versenyképességi szempontrendszer nagykövete lenni és minisztertársaimmal igyekszem összerendezni azokat az erőket, amelyek talán segítenek abban, hogy ez a kormányzat egyre inkább helyi értékén kezelje az információs társadalom célkitűzéseit.
– Korábban adókedvezményt akart elérni a szoftverfejlesztéssel, informatikai exporttal foglalkozó cégek számára. Továbbra is él ez a szándéka?
– Nem az én területem, de beszéltem a pénzügyminiszter úrral erről, mert továbbra is úgy látom, hogy csökkenteni kell az azokon lévő nyomást, akik ilyen termékeket állítanak elő. A pénzügyminiszter is nyitott arra, hogy a kérdést megint elővegyük. Gazdasági miniszterként minden tudásom szerint hozzá fogok járulni az iparág fejlődésnek elősegítéséhez. Az utóbbi napokban két jelentős találkozón is részt vettem, a brit Vodafone elnökével és a Microsoft vezetőjével, akikkel arról is tárgyaltunk, miként tudnának Magyarországra fejlesztő kapacitásokat hozni. Azt hiszem, nem kell tovább bizonygatnom, hogy nem felejtettem el, honnan jöttem.
– Ön az első olyan vezetője a tárcának, aki az üzleti világból érkezett. Mi az a három dolog, amelyet az üzleti világból hoz, és szeretné miniszteri munkája során az államigazgatásban is bevetni?
– Hatékonyság, dinamizmus, csapat. A dinamizmus süt a kormányprogramból, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrból és az első kormányülés hangulatából is. A hatékonysággal kapcsolatban úgy látom, hogy Magyarországon még mindig nagyon sok pénz megy el az államra. Ezt úgy tudjuk csökkenteni – a szolgáltatási szint fejlesztése mellett –, ha a hatékonyságot növeljük. A harmadik pedig a csapat. Talán minden gazdasági sikeremet azoknak a csapatoknak a sikerére vezetem vissza, amelyekkel együtt dolgoztam. Tehát mind a kormányon, mind a saját minisztériumon belül létre kell jönnie egy jó csapatnak. Nekem pedig vezetői képességeimet annak érdekében kell kamatoztatnom, hogy a minisztériumban – minden bizodalmam szerint a legtöbb esetben a meglévő emberekből – egységes, a közös célok szerint dolgozó csapattá formáljam azokat, akik velem együtt küzdenek.
