Mivel az Európai Unió strukturális támogatási politikájának célja a régiók közötti fejlettségi különbség kiegyenlítődésének elősegítése, az uniós csatlakozás után Magyarországon is megnő a régiók gazdasági és politikai szerepe. Ezért is fontos, hogy lehetőleg már 2004 folyamán kialakuljon az új regionális intézményi szerkezet, s 2007-től pedig „teljes gőzzel” működjön – nyilatkozta lapunknak Veress József, a Nemzeti Fejlesztési Terv Hivatalának (NFTH) vezető tanácsadója. Az Európai Unió külső határai mentén lévő régiók – így a dél-dunántúli is – mindenképpen nyertesei lehetnek az uniós csatlakozásnak. Az előnyök egy része a tranzitszerepből következik, ezt erősíthetik a pályázatokkal elnyerhető uniós források. Az EU következetesen igyekszik elősegíteni a hátrányosabb helyzetű térségek gyorsabb fejlődését, ezzel az országon belüli és az uniós térségek közötti fejlettségi különbségek mérséklését, hosszabb távon felszámolását. Ezért a nemzeti fejlesztési terv operatív programjai keretében a hátrányok ledolgozását elősegítő projektek kaphatnak majd támogatást. Így már a teljes jogú tagság után kifutó előcsatlakozási alapok rendszerét követően a strukturális alapok támogatásaira is eséllyel pályázhatnak majd ezek a régiók.
Veress elmondta, hogy a hivatal közreműködésével két héten belül elkészülnek az úgynevezett programkiegészítő dokumentumok, amelyek a 2004. január elsejétől, vagyis a csatlakozás tényleges időpontját megelőzően megnyíló pályázatok valamennyi fontos elemét tartalmazzák. Ezekből a pályázatokból „puzzle-szerűen” szinte bármilyen fejlesztési elképzelés támogatásához forráshoz lehet jutni, de ehhez a pályázati feltételek ismeretére és némi képzelőerőre egyaránt szüksége lesz a pályázóknak – tette hozzá a vezető tanácsadó. Ezeket az új, a kohéziós és strukturális alapokra vonatkozó pályázatokat a jelentkezők – szemben az előcsatlakozási alapokkal – már magyar nyelven nyújthatják be, de itt még nem lesz jelen a regionális lehatárolódás.
A regionális tagoltság hiánya két okra vezethető vissza. Az újonnan csatlakozó országok regionális intézményrendszerének fejlettsége csak némi késéssel éri majd el a jelenlegi tagországokban tapasztalható szintet. Az uniós csatlakozás időpontjáig ugyanis a frissen csatlakozó országok többsége – köztük Magyarország – regionális intézményi struktúrája sem lenne képes mindenben megfelelni a forráskezeléssel kapcsolatos uniós előírásoknak. Ugyanakkor az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az uniós intézményrendszer sincs felkészülve, hogy a 15 jelenlegi tagállam régiói mellett a csatlakozó államok régióinak problémáit hasonló keretek között kezelje – vélekedett Veress.
Ezért egy megállapodás értelmében a 2000–2006-os, vagyis a jelenleg is futó költségvetési időszak hátralévő három évében az új tagállamoknál nem készültek régiónként önálló operatív programok. A hivatal arra törekszik, hogy az új, 2007-től kezdődő uniós költségvetési időszakban az immár megerősödött intézményrendszerrel rendelkező magyar régiók tudjanak operatív programokat kidolgozni és végrehajtani. Az erre az időszakra készülő második NFT tervezését 2004-től már a régiókkal együtt kívánják elindítani.
A regionális operatív program (ROP) ma még nem fedi le egy-egy régió teljes fejlesztési szükségletét, olyan fejlesztésekre koncentrál, melyek megvalósítása elsősorban a régió területi sajátosságaihoz illeszkedik és az eltérő földrajzi, gazdasági, kulturális adottságokból kiindulva szolgálja a helyi, regionális érdekeket; részt vesznek benne a helyi, így a kistérségi szereplők is. Veress szerint a ROP-ban megfogalmazott átfogó cél a kiegyensúlyozott területi fejlődés elősegítése. Ez egy olyan fejlesztéspolitikai irányt határoz meg, melyben a különböző társadalmi-gazdasági adottságú térségek eltérő fejlődési pályán, de egymással összhangban fejlődnek. Ennek egyrészt a meghatározó centrumok, térségközpontok gazdasági fejlesztését, másrészt a társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térségek, illetve a többségében hátrányos helyzetűek által lakott településrészek fejlesztését kell jelentenie a gyakorlatban.
