Elkezdődött az egészségügyi intézményekben a gyógyításhoz szükséges új minimumfeltétel-rendszer fokozatos bevezetése; az új szabályok az ellátási színvonal egységességét teremtik meg, a progresszivitás növelésével hatékonyabbá teszik az ellátást, egyben megakadályozzák, hogy az egészségügyi intézmények olyan beavatkozásokat is elszámoltassanak az egészségbiztosítóval, amelyeket valójában nem végeztek el - mondta lapunknak Tóth Judit, az egészségügyi tárca szóvivője. Az új rendszer lényege, hogy az eddigi gyakorlat helyett az intézményeknek nem bármilyen szolgáltatás nyújtására feljogosító működési engedélyt adnak majd, hanem azt egyes ellátásokra kapják meg. Az egyes orvosi területek szakmai kollégiumai dolgozzák ki azokat a minimumfeltételeket, amelyek megléte esetén az adott intézmény jogosult valamelyik ellátás nyújtására.
A szempontok között szerepel a személyi és műszaki feltételek felsorolása, valamint az, hogy évente minimálisan hány hasonló beavatkozást kell az intézményben elvégezni ahhoz, hogy azt az egészségbiztosító is finanszírozza, garantáltnak látva a betegek biztonságát. A kollégiumok ajánlásokat tesznek arra is, milyen ellátási forma volna optimális az adott beavatkozás elvégzéséhez.
Az intézményekkel való szerződéskötéskor az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) mindezt figyelembe veszi, így építve be a progresszivitás, vagyis a minél alacsonyabb ellátási szinten való kezelés elvét a rendszerbe. (Ha ugyanazon kezelést ambulánsan vagy az egynapos sebészet keretein belül kapja meg a beteg, az lényegesen kevesebbe kerül, mintha akár csak egy napra is kórházba fekszik miatta.)
Tóth szerint az új rendszer transzparensebbé teszi az intézmények működését és lényegesen csökkenti annak a lehetőségét, hogy azok meg nem történt beavatkozásokat számoljanak el az OEP felé. A kikerülhetetlen szakmai standardok, illetve a progresszivitás beépülése elkerülhetővé teszi, hogy a kórházak például bent fekvőként számoljanak el olyan beteget, akit nyilvánvalóan ambuláns módon is el lehetett volna látni.
A minimumrendszer bevezetésével egyidejűleg az OEP szerződéskötési reformot is véghez visz. Eddig ugyanis a biztosító általánosan szakfeladatokra kötött szerződést, mint például a fekvőbeteg-szakellátás vagy a belgyógyászat. Ezentúl viszont konkrét tevékenységtartományokra vonatkoznak majd a szerződések, pontosan megnevezett kapacitással és nevesített feladatokkal. A szaktárca reményei szerint ettől racionálisabb és tervezhetőbb lesz a rendszer.
Kollányi Katalin Zsófia