A legfontosabb a krónikus obstruktív tüdőbetegség kezelésében, hogy a betegek időben orvoshoz forduljanak - mondta el lapunknak Magyar Pál, a népbetegség magyarországi szaktekintélye, a Semmelweis Egyetem pulmonológus professzora. A betegség ugyanis nem gyógyítható: jelenleg amit az orvostudomány tehet, hogy a kialakulásában szerepet játszó rizikótényezők kikapcsolásával lassítja a tüdő károsodásának folyamatát, és gyógyszeres kezeléssel, illetve rehabilitációs eljárásokkal javítja a beteg állapotát. Sajnos gyakori, hogy a lassan, alattomosan kialakuló COPD áldozatai csak a betegség előrehaladott fázisában fordulnak orvoshoz, amikor a légzési problémáik már a mindennapi tevékenységükben akadályozzák őket. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a professzor szerint Magyarországon összesen mintegy ötvenezer beteget kezelnek ezzel a szindrómával, míg a ténylegesen érintettek száma ennek többszöröse, három-ötszázezer főre tehető.
Az aktív prevenciónak nagy jelentősége van, hiszen a betegség kialakulásában elsősorban életmódbeli és környezeti tényezők játszanak szerepet. A dohányzás és a szennyezett levegőjű környezet elkerülése a legjobb módszer a COPD megelőzésére. Ugyanakkor léteznek olyan, főleg gyógyszeres terápiák, amelyek segítségével hatékony tüneti kezelést lehet nyújtani a krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedőknek.
A professzor felhívta a figyelmet arra, hogy bár léteznek modern, újonnan kifejlesztett szereken alapuló, hatékony gyógyszeres terápiák, ezek lényegesen kisebb mértékű társadalombiztosítási támogatásban részesülnek, mint más hasonló betegségek hasonló szerei. Míg például az asztma elleni - akár megegyező hatóanyagú - gyógykészítmények a kilencvenszázalékos támogatotti körben vannak, a COPD-szerek támogatottsága csak ötvenszázalékos. Ez különösen azért problémás, mert a krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedők általában rosszabb anyagi helyzetű emberek, akik sokszor nem engedhetik meg maguknak a dobozonként akár ezer forintba vagy annál is többe kerülő gyógyszer megvásárlását. Ezáltal viszont sokszor olyan mértékben romlik az állapotuk, hogy költséges és hosszú ideig tartó kórházi kezelésre szorulnak, összességében sokkal nagyobb terhet róva a társadalombiztosításra. Magyar szerint a kérdéses szerek elfogadtatásában nagy szerepet kellene játszaniuk a szakma javaslatainak, tapasztalatai szerint azonban a döntéshozók egyelőre nem szentelnek azoknak megfelelő figyelmet.
Kollányi Katalin Zsófia