Magyarországon és világszerte is a népesség körülbelül öt százalékát sújtja a krónikus obstruktív, azaz a légutakban a levegőáramlást korlátozó tüdőbetegség, amely mára a negyedik leggyakoribb halálokká lépett elő, mégis nagyon kevesen tudnak csak róla. Ennek elsősorban az az oka, hogy sokszor a betegség tünetei csak meglehetősen későn ismerhetők fel, és akkor is könnyű azokat összetéveszteni más légúti problémák szimptómáival - tudtuk meg Magyar Pál egyetemi tanártól, a SE Pulmonológiai Klinikájának vezetőjétől, aki a téma egyik legnevesebb magyarországi szakértője. Szakértői becslések szerint húsz éven belül a COPD válhat a második legjellemzőbb halálokká, hiszen az ebben a betegségben szenvedők száma egyre növekszik, szemben a keringési problémák okozta halálozásnak a fejlett országokban már érzékelhető folyamatos csökkenésével.
A COPD két jól ismert és általában egyszerre jelentkező betegségkomponens, a krónikus hörghurut és a tüdőtágulat együttes megnevezése. A betegség előrehaladtával gyulladás, később ennek nyomán fellépő hegesedés szűkíti a beteg légutait, hörgőit, ami elsősorban a kilégzést nehezíti meg. A COPD kockázati tényezői között a professzor első helyen a dohányzást említi: mint mondja, a COPD-s betegek kilencven százaléka dohányos vagy dohányos volt. A statisztikák szerint átlagosan minden hetedik rendszeresen dohányzó ember betegszik meg. Ezenkívül a mikrokörnyezeti feltételek, jellemzően a munkakörülmények, illetve a makrokörnyezeti jellemzők is nagyban növelik a megbetegedés valószínűségét: a szennyezett levegőjű munkahelyen dolgozó vagy a jelentős légszennyezettségű ipari körzetekben, gyárak közelségében tartózkodó embereknek rosszabbak az esélyei.
Annak, hogy bár gyakran vezet halálozáshoz, mégsem ismert a betegség a lakosság körében, Magyar szerint elsősorban az az oka, hogy halálokként ezeknél a betegeknél általában nem a COPD-t, hanem annak valamely, a halált közvetlenül kiváltó következményét jelölik meg. Ilyenek például a légzési elégtelenség vagy a COPD következtében kialakuló kitágult falú szív, az úgynevezett tüdőszív. Magyar szerint gyakori az is, hogy ezek a betegek tüdőembóliában halnak meg. Az oxigénhiányos állapot ugyanis fokozott vörösvértest-termelődést idéz elő, a vér gyakorlatilag besűrűsödik, ezzel - különösen a nehézlégzés miatt kevésbé mozgékony betegeknél - kritikusan megnövekszik a trombózis és az embolizáció veszélye.
Kollányi Katalin Zsófia