A tervezett módosítások között szerepel egy, a háziorvosok számára kidolgozott ösztönzőrendszer bevezetése is. Ennek keretében ajánlásként megfogalmazott terápiás protokollok, illetve egy viszontinformációs rendszer keretében igyekeznének elérni azt, hogy az alapellátás szereplői minél hatékonyabb gyógyszerfelírási szokásokra térjenek át. Az információs rendszeren keresztül az egyes háziorvosok pontos értesüléseket szerezhetnek majd arról, mennyi és milyen értékű gyógyszert írtak fel pácienseiknek, illetve képet kapnak arról is, hogy az ország többi alapellátójához képest milyen pozícióban vannak a gyógyszerfogyasztás terén. A döntéshozók reményei szerint így elérhető, hogy mind anyagi szempontból, mind az elért eredményeket tekintve hatékonyabbá váljon az alapellátáshoz köthető gyógyszerfogyasztás. Az ösztönzőrendszer fontos eleme, hogy a szakmai szempontok alapján meghatározott háziorvosi praxisközösségek - konkrétan az egy megyébe tartozó háziorvosok - anyagi juttatást, egyfajta visszatérítést is kaphatnak, amennyiben egyrészt egy meghatározott gyógyszerfogyasztási kereten belül maradnak, valamint az országos szintű gyógyszerkeretet nem lépi túl az összes fogyasztás.
Új elem a gyógyszer-kiskereskedelmi árrés módosítása is. A változtatás célja a betegellátás gördülékennyé tétele. Eddig ugyanis bizonyos nagyobb értékű gyógyszerek készletezése nem állt érdekében a patikáknak, mert a nagykereskedelmi áron 3500 forint feletti gyógyszerek kiskereskedelmi árrésének maximuma 630 forint volt. A változások kiemelt eleme, hogy 2004 májusától 100 százalékosan támogat az egészségbiztosító egyes gyakran használt szív- és érrendszeri, elsősorban a magas vérnyomás kezelésére szolgáló készítményeket.
Komáromi Zoltán, a Magyar Orvosi Kamara háziorvosi szekciójának elnöke szerint az OEP-munkacsoport is kidolgozott egy javaslatot a háziorvosi gyógyszerfelhasználás hatékonyabbá tételére. Reményei szerint ezek az elképzelések is bekerülhetnek a most születő rendszerbe. Komáromi szerint a rendszer több szempontból is problémás. Egyrészt nehezen értelmezhető a hatékonyság fogalma, mivel megtakarítást ideális esetben csak hosszabb távon eredményezhet, ha a szakszerű kezelés következtében globálisan csökkennek az egészségbiztosító kiadásai. Másrészt a tervezett megyei szintű háziorvosi praxisközösségek létrehozása is megkérdőjelezhető, vezetés és menedzsment nélkül ugyanis csak olyan virtuális csoportok alakulhatnak ki, ahol nincs kommunikáció a tagok között, nincsenek körvonalazott felelősségi viszonyok, így a gyógyszerfelhasználás alakulása is véletlenszerű, befolyásolhatatlan. A hasonló elven működő irányított betegellátási modell sikerének a szakszerű menedzsment és a standard ellátási körülmények a lehetnek a garanciái.
Harmadrészt a MOK mind szakmailag, mind morálisan elfogadhatatlannak tartja, hogy az esetleges egyéni szintű megtakarítások jutalma egyszerű anyagi visszaosztás legyen: Komáromi szerint ez olyan feszültségeket generálhat orvosok és betegek között, ami az egészségügy jelen helyzetében mindenképpen elkerülendő.
A háziorvosi szekció által kidolgozott javaslat szerint két indikátor alapján részesülhetnének jutalomban az optimális ellátáshoz legközelebb álló háziorvosok. Egyrészt szempont volna a definitív ellátás megvalósítása, vagyis az, hogy minél több beteget lássanak el már az alapellátás szintjén. Az egyes háziorvosoknál ezt a betegnek felírt gyógyszerek forrása alapján lehetne mérni: minél nagyobb részét írja fel a háziorvos a páciensei által összesen fogyasztott gyógyszereknek, annál jobban megfelelt a definitív ellátás követelményeinek. A másik mutató a szakmai testület szerint az országosan meghatározott optimumtól való eltérés: ettől akár pozitív, akár negatív irányba tér el az adott háziorvos, rosszabb értékelést kap a rendszerben. A tervek szerint az egyik, illetve a másik indikátor szerint legjobb eredményt elért kétezer háziorvos részesülhetne a praxis fejlesztésére fordítható jutalomban, praxisonként 500 ezer forintban.
Kollányi Katalin Zsófia