Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról szóló jogszabály 1994 óta kimondja, hogy minden foglalkoztatott, tehát munkaviszonnyal rendelkező állampolgár jogosult a munkájával összefüggő foglalkozás-egészségügyi ellátásra - tudtuk meg Béleczki Lajostól, az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet főtanácsosától. A szolgáltatás biztosítása a munkaadó feladata. Neki kell megteremtenie azokat a tárgyi és a személyi feltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy az alkalmazottak egészségi állapotát és az adott munkakör betöltésére való alkalmasságát folyamatosan szakember kövesse nyomon. Az ellátás alapvetően kétféle módon nyújtható: a munkaadó szerződést köthet a szolgáltatást egyéni vagy társas vállalkozás keretében nyújtó szakorvossal, vagy - ez főképp nagy létszámú vállalatoknál jellemző - alkalmazhatja is az orvost mint saját foglalkozás-egészségügyi szakemberét.
A szolgáltatás nyújtásához szakirányú végzettséget kell szerezniük az orvosoknak. Jelenleg mintegy 3000 foglalkozás-egészségügyi orvos dolgozik hazánkban, de csak egyharmaduknak ez a főfoglalkozása - mondta Béleczki. Munkájuk elsősorban az orvosi alkalmassági vizsgálatok elvégzéséből, a speciális kockázatnak kitettek egészségi állapotának rendszeres ellenőrzéséből, illetve a kockázatoknak megfelelő védőeszközök biztosításából áll. A munkahelyi elsősegélynyújtás is az ő feladatuk, de ezen túl konkrét gyógyító tevékenységet csak elvétve végeznek. Béleczki szerint az orvosok körében a foglalkozás-egészségügyi pálya népszerű, hiszen a munkáltatókkal kötött egyéni szerződéseknek köszönhetően az ebben a szakmában dolgozók anyagi helyzete általában jobb, mint a más szakterületen tevékenykedő orvosoké.
Mint azt Kaposvári Júliától, a Fodor József Iskolaegészségügyi Társaság főtitkárától megtudtuk, az iskolai orvoslás intézményileg szintén elkülönül valamelyest az egészségügyi rendszer más területeitől. Az iskolaorvosi szolgáltatás tárgyi eszközeit az iskola fenntartójának, személyi feltételeit pedig a területi egészségügyi ellátás megszervezésére kötelezett önkormányzatnak kell biztosítania. Minthogy az önkormányzat sok esetben egyben az iskola fenntartója is, az iskolaorvosi ellátásra a gyerekek száma alapján kapott fejkvótát kell az eszközök és az orvosok, védőnők és segítő személyzet között elosztani. Kaposvári szerint pár évvel ezelőtt még előfordult olyan eset, hogy az önkormányzatok nem fordították a teljes, e célra kapott összeget az iskolaorvosi ellátás finanszírozására, de ez ma már nem jellemző.
