A Kisalföld északi peremén lévő Hanságot sok ezer hektár lápos, füves terület alkotta. Gazdasági érdekekre hivatkozva a területet az 1950-es és 1960-as években lecsapolták. Az így létrejött legelők silány, savanyú füvet adtak, a lápos vidéken lévő tőzeg pedig a vízelvonás után gyorsan öregedett, kotusodott. A lecsapolás révén nyert szántóföldek gyakran belvizesedtek. A természetátalakítástól várt haszon elmaradt. Ráadásul a szakemberek a vizes, lápos élővilág megszűnése mellett nagy kárként emlegették, hogy a lecsapolás következtében megváltozott a térség mikroklímája.
Éppen ezért már évekkel ezelőtt megfogalmazódott a hansági vizes élőhelyek rekonstrukciójának igénye. A folyamatot azonban nehezítette, hogy a földek nagy része ma már magánkézben van, így a visszaalakítást a tulajdonosok érdekeinek figyelembevételével lehetett csak megoldani.
Pellinger Attilától, a Fertő-Hanság Nemzeti Park ökológiai osztályvezetőjétől megtudtuk, hogy a tervek alapján a közelben folyó Rábca vizét zsiliprendszereken keresztül eresztik a területre, és ugyanezen zsilipek és árkok teszik lehetővé a vízfölösleg elvezetését is. Így nem kell félni attól sem, hogy a környékbeli szántóföldeket tönkreteszi a belvíz. A beruházás több mint százmillió forintba került, amelynek jó részét a Környezetvédelmi Alap biztosította, és támogatást adott a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium, valamint Hollandia Mezőgazdasági, Természetvédelmi és Halászati Minisztériuma is.
A hatás egyelőre csak a víz visszakerülésével mérhető, ahhoz, hogy a valóságos ökológiai visszaalakulás is megtörténjen, hosszú időre van szükség. Ám éppen a holland példák igazolják, hogy ez nem lehetetlen. A rekonstrukcióban szereplő terület a Hanságnak csak kis töredéke, a szakemberek folytatni akarják a „visszaláposítást”, már elkezdődött egy, a mostaninál nagyobb terület előkészítése is.
B. N. A.
Németh Endre