A több mint 1100 európai lízingcég összteljesítménye 178 milliárd euró volt 2000-ben, ami jelentős mértékű - 11 százalékos - növekedést jelent, csakhogy ennek háromnegyed része az euró értékvesztéséből származott. A lízingpiac koncentrációja továbbra is nagyon nagy: négy ország, nagy-Britannia, Németország, Franciaország és Olaszország társaságai az európai lízingpiac 73 százalékát finanszírozták. Az ingatlanpiacon pedig Olaszország, Németország és Nagy-Britannia társaságai a piac 77 százalékát fedték le.
Az európai lízing- és finanszírozó társaságoknak két komoly kihívással kell szembenézniük a 2005-ig terjedő években, amelyek az Európai Unió által elhatározott számviteli és pénzügyi direktívák fokozatos bevezetéséből adódnak.
Az EU 1999-ben publikált akcióterve szerint ezek a direktívák bizonyos fokú harmonizációra kell hogy vezessenek, mivel a tagországoknak át kell ültetni azokat a nemzeti jogrendszerükbe. Az EU ugyanakkor a saját számviteli szabályainak harmonizációját az elfogadott nemzetközi keretekben szeretné megvalósítani, az IAS (International Accounting Standards) szabályainak, előírásainak megfelelően. A lízing számviteli szabályainak kialakítása során jelentős gyakorlati és véleménykülönbségek vannak nemcsak az európai és az angolszász országok véleménye és gyakorlata között, hanem az EU-országok között is.
A másik kihívás az úgynevezett tőkemegfelelési mutató új szabályozása az európai bankrendszerben. A jelenleg mintegy 600 oldalas anyag olyan új szabályozási koncepciót tartalmaz, amelyet 2002-re történő véglegesítése után 2005-ig kell a tagországoknak bevezetniük, és előírásai kiterjednek majd a bankokon kívül a pénzügyi vállalkozásokra - a lízingcégekre - is. A magas rangú EU-tisztségviselőkkel a lízing speciális elbánásáról folytatott eddigi tárgyalások nem vezettek eredményre, így a szakmát az a veszély fenyegeti, hogy a bankhitelezésnél és a jelzálogkölcsönzésnél alkalmazandó eljárások kiterjesztése következtében csökken a lízing rugalmassága és versenyképessége. Az EU ugyanis a kockázatkezelés új, szigorúbb rendszerét készül bevezetni, amely egyrészt kemény belső elemző rendszerek működtetését írja elő, másrészt külső, erre szakosodott, speciális cégek bekapcsolását. A föderáció nem politikai érvekkel, hanem statisztikai és gazdasági elemzésekkel, neves egyetemi tanszékek bekapcsolásával igyekszik bizonyítani, hogy a lízingfinanszírozás kockázata más természetű és lényegesen alacsonyabb, mint a pénzkölcsönzés és a jelzáloghitel kockázata.
A föderáció komolyan veszi ezeket a kihívásokat, amelyek az EU-direktívák bevezetéséből származnak, és amelyekhez most egy újabb - a gazdasági növekedés lassulása - társult.
A Magyar Lízingszövetség - lobbitevékenysége során - hosszú évek óta igyekezett felhívni a kormányzat figyelmét a lízingfinanszírozás fontosságára. Örvendetes, hogy az utóbbi években ez a felhívás egyre inkább meghallgatásra talál és konkrét intézkedések történnek a tőkeszegény kis- és közepes nagyságú vállalatok beruházásainak lízinggel való finanszírozására. Az európai föderáció tagjaként jó érzés volt azt tapasztalni, hogy a Leaseurope is felhívta az Európai Bizottság figyelmét a lízingnek a kis- és közepes nagyságú vállalatok finanszírozásában betöltött szerepére a gazdasági növekedés lassulásának elkerülése érdekében.
Dr. Nyerges László,
a Magyar Lízingszövetség főtitkára
