Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A második világháború szétzilálta a magyar gazdaságot, a béke beköszöntével újra meginduló gazdasági vérkeringéssel együtt felgyorsult a drágulás: 1945 első felében 15-szörös, az év második felében 85-szörös volt az áremelkedés. A terménybetakarítás ideje ugyanakkor alkalmasnak tűnt egy új fizetőeszköz bevezetésére, mivel volt árualap, volt mit vásárolni az új pénzből. A belföldi termékkínálat bővítését szolgálta az is, hogy a nemzeti fizetőeszköz túlértékelt volt - egy forint 0,07575 gramm aranyat ért, ezért a dollár 0,8888 grammos aranytartalma miatt 11,74 forintot kellett adni egy dollárért -, mert ezzel a belföldi értékesítés jövedelmezőbb lett a kivitelnél. Szigorúan korlátozták a kibocsátható pénzmennyiséget is: 1948. július 31-ig nem haladhatta meg az 1 milliárd forintot. A jegybank kijelentette, hogy 1948 előtt nem teszi lehetővé a költségvetés rövid lejáratú finanszírozására szolgáló 90 millió forintos folyószámlahitel lehívását. A forint külső vásárlóértékét segített megalapozni, hogy az év augusztus 6-án szolgáltatták vissza az amerikaiak a Magyar Nemzeti Bank Németországba hurcolt 30 tonnás aranykészletét. A gazdálkodás rugalmatlansága az 1970-es években a nyugati országokénál markánsan alacsonyabb dráguláshoz vezetett, aminek azonban ára volt. A növekvő külső finanszírozási igény fedezésére be kellett lépni a Világbankba és a Nemzetközi Valutaalapba, ezek pedig kikövetelték a forintot - és így a hazai teljesítményt - felértékelő politika megfordítását: míg 1968 és 1981 között 42 százalékkal értékelték fel a forintot a dollárral szemben, az 1980-as évek leértékelései miatt 1990-re ismét visszaállt az 1968-as árfolyam.
Az 1990-91-es külkereskedelmi liberalizációval megnőtt a forintárfolyam szerepe, immár nem lehetett az inflációtól elszakítani. A külső vásárlóerő túlzott mértékét, a forint túlértékeltségét (is) jelezte az 1990-es évek közepén a GDP 8-9 százalékára rúgó folyó fizetési mérleghiány, melyet az 1995-ös kiigazító gazdaságpolitika, a forint drasztikus és a csúszó leértékelési rendszerben automatikus leértékelése kezelt. A kialakuló piacgazdasági rendben a külső egyensúly javult, a gazdaság fejlődött, megindult a dezinfláció. Az infláció csökkenése tavaly vélhetően csak átmenetileg torpant meg, de a jegybank a forint árfolyamsávjának az 1995-ben bevezetett 4,5 százalékról 30 százalékra történő kinyitásával és a teljes devizaliberalizációval utat nyitott a nemzeti valuta erősödésének. Így néhány éven belül az európai monetáris unió tagja lehet Magyarország.
P. B.
