Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Járai Zsigmond leendő jegybankelnök által fölvetett Tobin-adó klasszikus formájában a tranzakciós költségekbe épített, a tranzakció értékének százalékában meghatározott néhány bázispontos adó. Célja, hogy a rövid távú spekulatív tőkeáramlások költségeinek emelésével elvegye a spekulánsok kedvét attól, hogy néhány bázispontos hozamért be- és aztán kirohanjanak valamelyik piacról. A Tobin-adót ebben a tiszta formájában tudomásunk szerint sehol sem vezették be, de megvalósítása a mexikói-orosz-távol-keleti válság óta a globalizációellenes szervezetek egyik fő követelése, az „ellen-Davos” részvevői is zászlajukra tűzték. Más, a rövid távú tőkemozgásokat korlátozó intézkedéseket azonban több ország is alkalmazott, illetve alkalmaz. Ilyen volt a chilei „különszámlás” rendszer, amelyben az országba érkező külföldi tőkét külön számlán kellett kezelni és ha egy éven belül elhagyta az országot, megadóztatták. Ennek különböző formái éltek Izraelben és működik a mai napig Szlovéniában.
A jegybank és a PM is foglakozott korábban a chilei típusú korlátozás bevezetésének gondolatával.
A klasszikus Tobin-adót mindkét intézmény elvetette, így valószínű, hogy Járai a kifejezést amolyan gyűjtőnévként használta - ahogyan azt sokan mások is teszik a rövid távú befektetések adóztatásával kapcsolatban -, de a chileire hasonlító megoldást értett alatta.
Erről a megoldásról tudomásunk szerint készültek már tanulmányok a PM-ben és a jegybankban, ám végül elvetették azokat. A gond minden esetben a megvalósítás magas költségével és a kijátszhatósággal volt. A rövid távú tőkemozgásokat előidéző nemzetközi pénzintézetek jellemzően magyar érdekeltséggel is rendelkeznek, vagyis pénzük, ha másképp nem, hát bizalmi kéz alapon „devizabelföldiesíthető” - nyilatkozta a NAPI Gazdaságnak egy trader. Ezek a megoldások sok gondot okoztak a jegybanknak a nagyobb tőkebeáramlások idején, mert a külföldiek magyar instrumentumokat keresve olyanokra is szemet vetettek, amelyektől elvileg tiltva vannak, így diszkontkincstárjegyet akartak és repóban akarták fialtatni pénzüket. E praktikáknak a jegybank határozott fellépése és a stabilizálódó pénzpiaci helyzet vetett véget, mert kiszámíthatóbb piacon csökkent az elérhető nyereség okozta csáberő.
E ponton látják a Tobin típusú adók legnagyobb hibáját a NAPI Gazdaság által megkérdezettek. Zavaros időkben - árfolyamrendszer várt változásakor, felértékelési várakozáskor - a magas adó is kevés ahhoz, hogy gátat szabjon a spekulatív tőkeáramlásoknak, ám ugyanezek a kulcsok nyugodt pénzpiacokon káros többletköltségeket eredményeznek. Éppen ezért több országban is próbálkoztak azzal, hogy a jegybankot felhatalmazták ilyen rendszer bevezetésére, de csak vészhelyzet esetére. Ez kockázatot jelent a spekulatív tőkének, de meglehetősen drasztikus beavatkozási lehetőséget ad a jegybanknak, és úgy okoz komoly többletköltséget - nyilvántartások, informatika - a pénzügyi szférának, hogy esetleg sohasem alkalmazzák a Tobin-adót.
M. D.
