Brüsszeli tudósítónktól:
A nagybányai baleset felmérésére alakult nemzetközi bizottság lényegében azonos okokra vezeti vissza a januári és márciusi szerencsétlenséget, amelynek során 120 tonna ciánt és nehézfémet tartalmazó, százezer köbméter zagyos víz került a Tiszába (Nagybánya) illetve húszezer tonna zagy (Borsabánya) a Tisza és a Visó mellékfolyójába. Egyik helyen sem alakították ki a vészhelyzet esetére szolgáló vízelvezető rendszert, továbbá nem volt homogén a peremfalakhoz használt meddőanyag. Nagybánya esetében hibás volt az előzetes környezeti hatástanulmány: „ki van zárva annak veszélye, hogy nagy csapadékmennyiség esetén túllépjen a gáton a víz”, míg Borsabányán a környezetvédelmi hatóság engedélye nélkül működtették a létesítményt. A nagybányai munkacsoport nem tudta megállapítani, hogy „ki is viseli a felelősséget a létesítmény egészének biztonságáért, olyan szerteágazó és összetett a szabályozási eljárás”. Az időjárási körülmények is szerepet játszottak természetesen a katasztrófában, ám - vélik a szakértők - a mostoha körülmények nem példa nélküliek és előreláthatóak voltak.
A bizottság nem foglalkozott a károk számszerűsítésével, részben, mert ez „csak hosszú távú, részletes elemzésen alapulhat”. Magyar becslések szerint az állami ráfordítások, illetve elmaradt bevételek 29,3 milliárd forintot tesznek ki, ez azonban nem tartalmazza a magánszféra kárát. Mint Gönczi János kormánybiztos Brüsszelben elmondta, a kormánynak nem sikerült peren kívül megállapodni az ausztrál Esmeraldával, ezért polgári perben próbálják érvényesíteni követelésüket.
A jelentés - összhangban az európai bizottsággal - sürgeti az európai szintű szabályozás megalkotását, egyelőre ugyanis az EU-ban nincs a bányák biztonságos üzemeltetésére vonatkozó joganyag. A bizottság azt is javasolja, hogy mérjék fel a környezetre veszélyes, elhagyott ipari telepeket (bányákat és ülepítőmedencéket), hiszen ezekről folyamatosan mérgező anyagok és nehézfémek kerülnek a környezetbe.
Gordon Tamás
