A kormányprogramban szerepel a kárpótlási jegyek bevonásának előkészítése, a menetrend meghirdetése, augusztus végi határidővel. A jegyek ügyét a pénzügyminiszter tőkepiaci tanácsadó testületének csütörtöki ülése is érinti, de a döntő kérdés, vagyis a bevonás módja tekintetében még nem kristályosodtak ki az álláspontok. Lapunk kérdésére az ÁPV illetékese elmondta, a „kormányprogramban meghirdetett szándékoknak megfelelően folyik a kárpótlási jegyek bevonásának előkészítése, az ÁPV szerepe a kormánydöntést követően kezdődhet meg”. Mivel egy másik kérdésünk kapcsán megerősítést nyert, hogy az ÁPV-ben napirendre tűzték a két kárpótlási jegyes ingatlanalap (Pillér I. és Pillér II.) kezelésére még 1993-ban létrehozott és azóta is ÁPV-tulajdonban lévő Prudent Invest Alapkezelő Rt. jövőjével kapcsolatos előterjesztések kidolgozását, nem kizárt, hogy ismét felelevenednek a négy évvel ezelőtt már napvilágot látott elképzelések egy új, harmadik Pillér alap felhasználásáról a jegybeváltásban. Mint ismeretes, 1993-ban 3,2, 1994-ben 2 milliárd forintos indulótőkével, állami tulajdonú ingatlanokkal feltöltve hozták létre a két Pillért, amelynek jegyeit az állam 2 jegy:3 Pillér arányban (vagyis a jegyek elméleti névértékét figyelembe véve) kínálta föl cserébe. A Pillér II. Alap életpályája 2002 végén fejeződik be, utána elképzelhető, hogy nyílt végű alapként működik tovább. Az ÁPV jelenleg is jelentős ingatlanvagyonnal rendelkezik (például a Belvárosi Irodaház Kft.-vel), így elvileg nincs akadálya a Pillér-történet megismétlésének. A döntéshozó asztalára már valószínűleg odakerült elképzelés előnye, hogy a jegybevonás az ÁPV részéről nem igényel készpénzt, ugyanakkor a jegytulajdonosok az 1742 forintos felkamatolt névértéken cserélhetnék át kárpótlási jegyeiket egy - a Pillér-alapok eddigi tapasztalatai alapján piacképes és viszonylag jó hozamtermelő - befektetési jegyre. (A Pillér III. az elképzelések szerint ugyancsak zárt végű, viszonylag rövid, 3-4 éves futamidővel jött volna létre.) Ez persze messze nem azonos a jegyek azonnali készpénzre váltását célul kitűző programmal, de alighanem vonzóbb, mint egy a tőzsdére csak a távoli jövőben eljutó, ám osztalékot addig sem fizető, mégoly nagynevű társaság részvényére való meddő várakozás. Korányi G. Tamás