Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A CIB Bank megbízásából készült felmérés az iskolakezdés kapcsán arról szól, hogy milyen költségekkel jár egy gyermek iskoláztatása, felnevelése. Mit mutattak a számok? Milyen költségek jelennek meg legnagyobb teherként?
A legnagyobb költségelem a családok életében egyértelműen a tanévkezdés: 47 százalék jelölte meg ezt. Emellett a nyári szünet és a karácsony is jelentős tétel, 20–22 százalékkal. Ha nemek szerint bontjuk, érdekes különbségeket látunk: a nők 55 százaléka szerint a tanévkezdés a legnagyobb kiadás, míg a férfiaknak csak 36 százaléka gondolja így. Ők inkább a nyári szünetet érzik nagyobb tehernek. Korosztályonként is igen nagy eltérések vannak. A fiatalabbaknál (18–39 év) kevésbé a tanévkezdés, inkább a karácsony jelent meg nagy költségként.
[DIAGRAM-286]
A középkorúak (40–59 év) 44 százaléka emelte ki az iskolakezdést, náluk a nyári szünet a második helyen áll. A 60 év felettiek körében pedig 66 százalék mondta, hogy az iskolakezdés a legnagyobb kiadás.
Térségi bontásban is látszanak eltérések e téren?
Igen, és nem teljesen lineárisan oszlanak el az adatok. Budapesten 36 százalék, a vármegyeszékhelyeken 32 százalék tartja az iskolakezdést a legnagyobb költségnek. A városokban viszont 57 százalék, a községekben 48 százalék. Budapesten a nyári szünet a második legjelentősebb költség, 31 százalékkal. A megyeszékhelyeken a nyári szünet (35 százalék) még a karácsonyt is megelőzi. A községekben viszont a karácsony jelenik meg nagyon erősen.
Milyen konkrét összegeket költenek a magyarok iskolakezdésre?
A megkérdezettek 20 százaléka 50 ezer forintnál kevesebbet költ, 41 százalékuk 50–100 ezer forint közé sorolta a kiadásait. Közel 20 százalék 100–200 ezer forint közötti összeget költ, és 6 százalék van, aki 200 ezer forintnál is többet költ iskolakezdéskor. Érdekesség, hogy a 40–59 évesek közel fele 50–100 ezer forint közé teszi a kiadásait. A fiatalabbaknál (18–39 év) viszont nagyobb a szórás: van, aki 50 ezer alatt költ, mások 100 ezernél is többet. A középfokú végzettségűek nagyobb arányban költenek az 50–100 ezer forintos kategóriában (mint az alap- vagy felsőfokúak). Ugyanakkor a 200 ezer forint felett költők inkább az alap- és felsőfokú végzettségűek közül kerülnek ki.
És ha nem csak a tanévkezdést, hanem az egész évet nézzük?
Éves szinten a családok 48 százaléka költ kevesebb mint 500 ezer forintot a gyermek oktatására, 27 százalék 500 ezer és 1 millió közötti összeget, 5 százalék pedig 1 millió forint felett. Végzettség szerint az alapfokú végzettségűek nagyobb arányban költenek 500 ezer alatt, a felsőfokúak viszont magasabb arányban fordítanak 1 millió forint feletti összeget az oktatásra. Területi bontásban a fővárosiak 40 százaléka 500 ezer alatt költ, 26 százalék 500 ezer és 1 millió forint között. A községekben viszont meglepően magas, 7 százalék az 1 millió felett költők aránya.
Ez alapján úgy tűnik, nem feltétlenül a jövedelemmel függ össze a költés.
Így van. Lehet, hogy valóban többet költenek, vagy lehet, hogy inkább csak úgy érzik, hogy többet kell. Ami biztos: a gyermek oktatására a szülők nagyon sok pénzt fordítanak, befektetésként tekintenek a jövőre.
Mennyire jellemző, hogy célzottan megtakarítanak is erre?
A szülők 14 százaléka kifejezetten a tanévkezdésre takarít meg, 23 százalék általában a gyerek taníttatására. Emellett sokan hosszabb távra, például az egyetemi tanulmányokra tesznek félre. Korcsoportonként különbség is van: a 18–39 évesek és a 60 év felettiek 26–30 százaléka takarékoskodik rendszeresen, míg a 40–59 éveseknél ez kevésbé jellemző. A banki tranzakciós adatok is megerősítik: augusztus végén, szeptember elején látványosan megnőnek a költések, különösen az írószerboltokban, áruházakban. Ez a különböző banki szegmensekben is egyértelműen megjelenik.
A tandíj, különórák, külföldi tanulmányok átlagosan mekkora extra terhet jelentenek egy-egy családnak?
Ezek komoly terhek. Például a magántanár, különóra: Budapesten 15 százalék mondta, hogy emiatt le kell mondania valamiről, községekben viszont ez az arány 42 százalék.
[DIAGRAM-287]
Ez azt mutatja, hogy van egy réteg, akinek nem jelent problémát a gyermek oktatásának finanszírozása, de nagyon sokan vannak, akiknél bizony le kell mondani kisebb-nagyobb dolgokról. De azt látom, hogy ezzel tisztában vannak, és készek meghozni az áldozatot a jövőre való tekintettel. Különórákra, külföldi tanulmányokra is gondolnak, akár megtakarítás, akár lemondás szintjén. Ez mindenképpen pozitívum, mert mutatja, hogy tudatos tervezés zajlik.
Ha már a megtakarításokról beszélünk: milyen befektetési termékeket választanak leginkább a szülők?
Ez leginkább az időtávtól függ. Rövid távra inkább likvid eszközöket érdemes választani: pénzpiaci alapokat, állampapírt, amit az adott időszakban vissza lehet váltani. Hosszabb távon – például egyetemre történő takarékoskodásnál – már szóba jöhetnek magasabb kockázatú, de magasabb hozamlehetőséget biztosító befektetések is.
A legfontosabb itt a hozam–kockázat–időtáv egyensúlyának betartása.
