Egyelőre Litvánia csatlakozása biztos 2015-ben, a többi ország esetében akkor beszélhetünk a csatlakozásról, ha teljesítik annak feltételeit − mondta a Napi Gazdaságnak egy neve elhallgatását kérő brüsszeli forrás. Természetesen az akarat is fontos a kormányok részéről − tette hozzá a bizottsághoz közel álló informátorunk −, a kelet-európai tagállamok csatlakozási tervei nem rövid, inkább középtávú célok lehetnek. Vagyis egyrészt az EB figyeli a maastrichti kritériumok teljesülését, másrészt viszont az elmondottak alapján egyetlen tagállamot sem szeretnének sürgetni, ha az illetékes kormány részéről nincs meg az akarat.
Lettország 2014-es és Litvánia 2015-ös csatlakozásával mindhárom balti ország tagja lesz az eurózónának. Mi arra számítunk, hogy ezt egy néhány éves szünet követheti − vázolta fel kérdésünkre az ECB szintén névtelen forrása. A közép-európai régióból Lengyelország lehet az első, mely kéri majd a felvételét az eurózónába, utána viszont a cseheknek sem marad más lehetőségük, mint csatlakozni. Ezt követheti Magyarország esetleges belépése − tette hozzá az európai jegybanki forrás −, ám ezek a folyamatok számításaik szerint majd csak a 2014−2020-as költségvetési ciklus utolsó éveiben lesznek aktuálisak.
A közgazdászok véleménye is megoszlik azzal kapcsolatban, jól döntött-e Magyarország, hogy még hivatalos céldátumot se jelölt meg a csatlakozásra. A közelmúltban egy brüsszeli sajtóbeszélgetésen Edwin de Boeck, a KBC Group vezető közgazdásza úgy nyilatkozott, hogy szerinte gazdaságilag jó döntést hoztak a hezitáló országok, hiszen a gazdaságuk jelenleg egészségesebb, mint az eurózónáé. Az EB őszi makrogazdasági prognózisában rendre felfelé módosította előrejelzéseit ezekkel a tagállamokkal kapcsolatban − emelte ki a közgazdász −, míg az eurózóna növekedési kilátásai kissé elmaradnak az átlagostól. De Boeck szerint jobb túl későn csatlakozni a valutaövezethez, mint túl korán, emellett az eurózónának se tesz jót, ha nagyon különböző fejlettségű tagállamok alkotják. Mindez a magyar kormány álláspontját támasztja alá, miszerint előbb fel kell zárkóznunk az eurózónához fejlettségben, hogy egyáltalán beszélni lehessen arról, mikor akarunk belépni.
Az ECB legközelebb 2014 májusában mond hivatalos véleményt a magyar csatlakozási kilátásokról, akkor publikálja a következő konvergenciajelentését, melyet kétévente készít el az eurózónán kívüli tagállamokról. Egyelőre Frankfurtban sem tudják, mi lesz a jelentésben, hiszen az idei adatok beérkezése után áprilisban kezdik csak el összeállítani a dokumentumot. A 2012-ben kiadott konvergenciajelentés még arról számolt be, hogy a maastrichti kritériumok közül az inflációra és a költségvetési hiányra vonatkozó szabályt sem teljesíti Magyarország, illetve a GDP-arányos államadósság is jóval magasabb volt a megkívánt 60 százaléknál. A fenntartható konvergenciával összeegyeztethető gazdasági környezet megteremtéséhez Magyarországnak többek között stabilitásorientált monetáris politikára van szüksége, beleértve a monetáris politika intézményi hátterének stabilitását, amely fenntartja a piacnak a központi bank teljes függetlenségébe vetett bizalmát. Jóllehet két év laza fiskális politikája után középtávon strukturális konszolidációval lehet számolni, a 2011-ben eldöntött strukturális reformok teljes körű végrehajtásán túlmenően további intézkedésekre lesz szükség, különösen 2013-at követően. Emellett Magyarországnak több más gazdaságpolitikai kihívással is meg kell birkóznia − olvasható az ECB másfél évvel ezelőtti jelentésében.
Szerző: Beke Károly
