Mintegy hárommilliárd dollárt érhet a Mol kezében lévő INA-részvénycsomag, amit nagyon nehéz lenne úgy eladni, hogy a Mol részvényeseinek érdekei ne sérüljenek − mondta a Napi Gazdaságnak Vágó Attila, a Concorde Értékpapír Zrt. vezető elemzője. A magyar cég nagyjából 1,7-1,8 milliárd dollárt költhetett az INA-részvények megvásárlására, azóta azonban már öt év eltelt, és éves szinten minimum 10 százalékos megtérüléssel számolni kell ahhoz, hogy a Mol legalább a pénzénél legyen. Ráadásul ez a számítás még nem is veszi figyelembe, hogy az INA az elmúlt években jelentősen növelte árbevételét és megduplázta EBITDA-ját.
Harcsa Norbert, az Ipopema elemzője szerint viszont a tőzsdén a likviditás hiánya miatt 7,5 milliárd dollárra értékelt INA valós értéke ennek legfeljebb fele, így a Mol a 49 százalékos pakk eladásából maximum 1,5-2 milliárd dollárhoz juthatna a részvények eladásával. A tranzakció jelentősen átértékelné a Molt. Harcsa szerint egyébként ha jó árat kap az olajcég, szó nélkül el kell adni, hiszen ennyiért problémamentesebb befektetéshez is juthat.
Ugyanakkor a jelenlegi piac egyáltalán nem kedvez a részvények értékesítésének, és a horvát büdzsé nem is áll úgy, hogy ekkora összeget vásárlásra tudjon a kormány fordítani. Az ország 2009 óta recesszióban van, a költségvetési hiánya évek óta a GDP 4-5 százalékára rúg, az államadósság-ráta, ami 2008-ban még 29 százalék volt, most 57 százalék körüli, és meredeken emelkedik, míg a devizatartalék 11,6 milliárd dollárra csökken az év végére, a bruttó külső adósság aránya pedig 102 százaléka a GDP-nek − hívja fel a figyelmet Vágó. A horvát kormány amúgy jelezte, hogy ők nem is akarják megvenni a Mol részvényeit. Ezt cáfolta a Mol csütörtök délutáni közleménye, ugyanis a magyar cég szerint Zágráb több fórumon jelezte irányítási szándékát, ezért potenciális vevőként tartják számon. Harcsa Norbert szerint továbbra is annak van a legnagyobb esélye, hogy horvát érdekeltségű cég veszi meg, vagy egy orosz vállalat, amelynek különösen jól jönne az arab olaj európai importjának blokkolására kiválóan alkalmas cég megvétele.
Napi grafikonok
Nem látom okát, miért ne adná el a Mol az INA-részesedését azok után, hogy a magyar állam, mint nagyrészvényes, ezt javasolta − mondta a Napi Gazdaság kérdésére Davor Stern, a horvát olajcég korábbi vezérigazgatója. Szerinte nehéz megjósolni, ki lehet a vevő, de ő úgy látja, hogy az oroszokat nem érdekli az INA, hiszen egyrészt a horvát piac túl kicsi, másrészt a Gazpromnak már vannak fontos érdekeltségei Szerbiában és Boszniában. Az üzleti életben nincs határidő, bármikor megegyezhetnek a felek a tranzakcióról. A tárgyalások már megkezdődtek a részvényesek között az INA sorsáról, információim szerint ezek húsz napon belül folytatódnak − emelte ki Stern.
A Vecernji List című horvát lap szerint az osztrák OMV is érdeklődhet a Mol részvényeiért, a KBC Equitas elemzője azonban nem tartja valószínűnek, hogy ők lennének a vevők.
Vágó szerint ugyan a részvények eladásának lehetőségét valószínűleg csak taktikai okokból dobták be a köztudatba, nagyon komolyan kell venni ezt a lehetőséget is. Az eladásnál azonban azt is számba kell venni, hogy az INA a magyar piac energiaellátás-biztonsága szempontjából is fontos tényező (olajban és potenciálisan az észak−dél-európai tengely mentén gázban is), tehát nemcsak a befektetett eszközök aktuális értéke a döntő.
Összességében tehát, bármilyen formában végződik is a felek közötti vita, a megegyezésnek mindenképpen ára lesz. Egy esetleges kedvezőtlen kimenetelnek a valószínűségét tükrözi a Mol-részvények árfolyamának legutóbbi napokban látott zuhanása, aminek az alját − Vágó szerint − még nem biztos, hogy elértük. Amennyiben ugyanis a Mol mégis úgy dönt, hogy megtartja az INA-beli részesedését, akkor az irányítási jogok kivételével bizonyos kérdésekben valószínűleg engedni fog a horvátoknak. A horvátok részéről erős a nyomás, hogy az INA a jövőben többet ruházzon be a kitermelési és finomítási üzletágába, ami viszont korántsem biztos, hogy a korábbi befektetésekhez hasonlóan elősegíti az INA-ban rejlő potenciális értékek kiaknázását. A horvát cég alaphangon évi 400-500 millió dollárt tervez beruházni az elkövetkező három évben, amit megfejelhet még a rijekai finomító további korszerűsítésére szánt 450 millió dollár. Ahogy ez az eset is illusztrálja, általában igaz, hogy idegenben mindig nehezebb focizni, még akkor is, ha a vendégek játékoskerete nagyobb játékerőt képvisel, mint a vendéglátók csapata − emelte ki a Concorde vezető elemzője.
