Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
− Mennyi idő alatt lehet végrehajtani a takarékszövetkezeti rendszer átalakítását? Mennyire van kész az itiner?
− Az átalakulás maga több lépcsőből áll az elfogadott törvény alapján. Ezek közül az első az integráció kialakítása. Az integráció vezetése az Integrációs Szervezet és a központi banki feladatokat ellátó Takarékbank kezében lesz. Az Integrációs Szervezeten keresztül az integrációban részes takarékszövetkezetek és hitelszövetkezetek is jelentős befolyást tudnak gyakorolni az integráció szabályainak kialakítására. Az Integrációs Szervezet a jogszabály erejénél fogva létrejön, de egy átmeneti ideig az MFB adja a vezetőségét, addig, amíg a takarékszövetkezetek bevonásával a szervezet nem tartja meg első közgyűlését. Ahhoz, hogy a Takarékbank be tudja tölteni központi banki funkcióit, szükséges a Takarékbank új alapszabályának elfogadása. Ezzel a két aktus-sorral kialakulnak az új központi szervezetek. Ezen lépésekkel párhuzamosan elkezdődik a szövetkezeti hitelintézeti szektor átvilágítása, majd várhatóan még az év vége előtt − a megfelelő szabályzatok elfogadása után − a szektor és a központi bank egyetemleges felelőssége is beáll a kötelezettségeik vonatkozásában. A törvény középtávon további egységesítést ír elő, többek között a marketing és az informatika területén, aminek a kialakítása a következő évek feladata. A legfontosabb változás, amely a betéteseket érinti − mint a korábbiakban mondtam, az egyetemleges felelősség −, már idéntől igaz, így a szövetkezeti hitelintézetek partnerei (betétesei) jóval nagyobb biztonságban lesznek, mint korábban.
− Mennyire lesz egységes az új szövetkezeti szektor? A Takarékpont koncepciónál a hiteleknél például az árazási kérdés helyben maradt − mondván, ott ismerik az ügyfelet. De a Sparkasse modellben is komoly a helyi önállóság, sok a helyi döntési kompetencia.
− Olyan mértékig lesz egységes az új rendszer, amennyire azt a betétesek, tulajdonosok igénylik és a változó piaci környezet megkívánja. Mit is jelent ez a gyakorlatban? Rövid távon egységesülnek a kockázatkezelési elvek, középtávon pedig az informatikai rendszerek és ezáltal jobb lesz az ügyfelek kiszolgálása. A helyi kompetenciák, amelyek a helyismerettől és a helyi kapcsolatoktól függenek, nem vesznek el, mert ez a rendszer legnagyobb értéke.
Itt kívánom felhívni a figyelmet arra, hogy itt szó sincsen semmiféle államosításról. A takarékszövetkezetek ugyanúgy magántulajdonban maradnak és részben saját kockázatukra gazdálkodnak, és a részjegytulajdonosok hazavihetik a pénzt, ha a szövetkezeti hitelintézet nyereségesen gazdálkodik. A takarékszövetkezetek és hitelszövetkezetek integrációját létrehozza az állam, de nem diktálni akar ezt követően, hanem azt akarja elérni, hogy a jól működő hitelszektor az egész országot gazdagabbá tegye és (egyáltalán nem mellesleg) az adófizetők rendszerbe betett pénze gyorsan megtérüljön.
− Mennyire lesz átjárható a rendszer − a rajkai betétről Nyíregyházán tudok-e rendelkezni majd? Milyen informatikai fejlesztésekre lesz szükség?
− Egyszerű és profán példával élve olyan a helyzet, mintha eddig sok tehetséges ember sok saját tulajdonú, jól-rosszul működő helyi hamburgersütőt üzemeltetett volna, és néhol kiváló volt a hamburger, néhol meg vacak, de az üzleten kívülről nem volt világos, hogy éppen a jó vagy a rossz hamburgeres előtt áll az ember. A változás nyomán átmeneti időn belül mindenütt gyorséttermi hamburgert sütnek majd, és garantált lesz az átlagosnál jobb vagy jó minőség, a gyors kiszolgálás és az is, hogy tiszta a mellékhelyiség. Az átalakulás a tulajdonviszonyokat nem érinti, de egy olyanfajta új ügyfélkört ad a helyi takarékoknak, amiről eddig álmodni sem mertek. A cél tehát egyértelműen az, hogy egy átmeneti időt követően egy jól definiált, megkülönböztethető, de egységes rendszer alakuljon ki, ahol egyértelmű cél, hogy az ön által feltett kérdésre igen legyen a válasz.
− Így utólag hogy látja: nem lett volna érdemes alaposabban bevonni a takarékokat az egyeztetésekbe?
− A takarékokkal három éve folynak az egyeztetések. A piac minden szereplője úgy látta, hogy szükség van átalakításra, és azok, akik most a leghangosabban támadják az átalakítást, azon az állásponton voltak, hogy az államnak pénzt kell raknia a rendszerbe. Az állam azonban csak úgy tehet közpénzt a rendszerbe, ha biztosítva látja a befektetés megtérülését és úgy látja, hogy megtérülő befektetése a közjót is szolgálja. Az egyeztetések − a takarékok eltérő érdekei miatt − lassan vagy sehogy sem haladtak, és a piaci helyzet és a tőkekövetelmények változása lépéskényszerbe hozta a döntéshozókat. Gyorsan és határozottan kellett lépni.
− Hogyan próbálják orvosolni a részjegyesek helyzetét? Egyesek szerint a mostani javaslat alapjaiban korlátozza a tulajdonhoz fűződő jogokat. Ide tartozik az is, hogy a takarékoknál sok esetben a szövetkezet nem döntött az osztalékfizetésről, azt is a tőkeellátottság erősítésére használták fel.
− A részjegyesek (az egyes szövetkezeti hitelintézetek tulajdonosai) nem rosszabb, hanem éppen sokkal jobb helyzetbe kerülnek. Befektetésük, vagyonuk megvan, megmarad és nekik termel. Az állam segíti, hogy ebből a vagyonból jobb megtérülést lehessen kihozni és hogy a működési kockázatokat felelős hitelezéssel csökkenteni lehessen.
− Mennyire tartja piackonformnak, hogy az integrációból a törvény értelmében nem lehet kimaradni? Ön szerint nem sérti a vállalkozás szabadságát, hogy a kimaradni akaróknak lényegében újra kell indítaniuk az engedélyezési folyamatot és persze ilyen esetben mi történik a takarékok korábbi ügyfeleivel?
− Nem, itt is félreértés van, amit fontos tisztázni. Egyrészt a kötelező integráció és az ezzel megvalósuló intézményvédelmi tagság szerte Nyugat-Európában bevált gyakorlat. A vállalkozás szabadsága pedig alapvetően arról szól, hogy a vállalkozások számára az állam által teremtett közgazdasági feltételrendszerbe való belépés lehetősége biztosított, vagyis a vállalkozóvá válás lehetőségének biztosítását jelenti. Az üzleti működés feltételrendszerében történő, a szabályozási környezet megváltozásából származó változások nem jelentik a vállalkozás szabadságának sérelmét. A törvényi szabályozás nem zárja ki, hogy új szövetkezeti hitelintézetek kezdjék meg működésüket, ezt csak az új integrációs struktúrára szabott feltételekhez köti.
− Sokan furcsállják, hogy miközben az MFB sem névértéken szerzett tulajdont, addig a Magyar Postának ez a lehetőség adatik meg.
− Két különböző helyzetet próbálnak itt sokan összehasonlítani, illetve összemosni. Az MFB egy külföldi tulajdonos részesedését vásárolta meg, kvázi hozta vissza az országba, míg a Posta egy újonnan kialakított rendszerbe lép be, hogy azokat a természetes szinergiákat kihasználhassák közösen a szektorral, amely a megerősített vidéki jelenlétből, a stabil ügyfélállományból és a meglévő személyes kapcsolatokból építkezik.
(Az interjút teljes terjedelmében a www.napi.hu-n olvashatják).
