Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az eurózóna adósságválsága eddig csak a valutablokkon belül okozott markáns kötvénypiaci torzulásokat, más eszközosztályok árfolyamait azonban egyelőre nem rántotta magával − mondta Ranjit Tea, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) igazgatóhelyettese a szervezet országhatárokon átnyúló kockázatokról szóló jelentésének bemutatóján. A dokumentumban a Valutaalap elemzői egy sajnos túlságosan is valószerű forgatókönyvet vettek alapul, és ennek hatásait kíséreltek meg modellezni az eddigi korrelációk alapján. Eszerint az európai szuverén- és vállalati kötvényhozamok elszállása, valamint a bizalmi − és reálgazdasági − válság miatt a fogyasztás, illetve a beruházások lassulásával együtt az aggregát kereslet drasztikus visszaesése együttesen a Lehman Brothers 2008. őszi összeomlásához hasonló sokkot okoznának. Az ezt követő gazdasági depresszió viszont még tovább tartana. Az európai gazdaságok a világkereskedelemben a legfontosabb exportcélpontnak számítanak, az öreg kontinens bankjai pedig szakadatlan hitelállomány-leépítésükkel a globális hitelezésben okoznak kiesést.
Reuters
Legrosszabb esetben az európai valutablokk GDP-je 5 százalékkal is visszaeshet − az eurót használó országokhoz ezer pénzügyi és kereskedelmi szállal kötődő kelet-közép-európai térség, valamint Nagy-Britannia gazdasági teljesítménye hasonló mértékben mérséklődhet −, az Egyesült Államok és Kína GDP-je pedig 2 százalékkal csökkenhet a sokk hatására. A jelentés szerint azonban az európai sokk esetében több tényező is tompíthatja a gazdasági zuhanást, a külső országokban ugyanis hathatnak az automatikus költségvetési stabilizátorok, és minden bizonnyal rendkívüli jegybanki lépésekkel is stabilizálnák az eszközárfolyamokat. A sokk azonban félig-meddig már beütött, egyedül azért nem terjedt eddig tovább a világgazdaság többi részére, mert a gazdasági szereplők és a fogyasztók még mindig bíznak a gazdaságpolitikai megoldásban. Az IMF szerint csak akkor kerülhető el a legrosszabb forgatókönyv megvalósulása, ha az európai politikusok és jegybankárok megvalósítják a következő elemeket tartalmazó csomagot: bankunió, költségvetési integráció, és ez eddiginél lassabb, ám hitelesebb fiskális konszolidáció − mindezt az Európai Központi Bank monetáris támogatása mellett.
Az ázsiai és a japán gazdasági térségre gyakorolt hatások elsősorban a reálgazdaságon, tehát a külkereskedelmi csatornákon keresztül jelentkeznek. Ám miközben a globális növekedés gyorsítása mind a fejlett, mind a feltörekvő régiók érdeke is, a fejlett országok jegybankjai által megvalósított monetáris lazítási programok az olcsó pénz pénzügyi csatornákon keresztüli beözönlésével gyorsan tartós torzulásokat okozhatnak a feltörekvő országok piacain. A fejlett jegybankok ingyenpénze ráadásul az árupiacokon is felfelé ható nyomást fejt ki, ami tovább rontja a nyersanyagintenzív termelést folytató feltörekvők makrokilátásait.
Nem csak az eurózóna válságának hatásait vizsgálták a Valutaalap szakértői, az utóbbi időben a legtöbb elemző által a másik két nagy veszélyforrásként emlegetett lehetőség, az amerikai költségvetési szakadékkal, illetve a kínai gazdaság kemény földet érésével is modelleztek. Amennyiben az Egyesült Államokban valóban nem tudnak megegyezni a költségvetésről a kongresszusban, és így automatikusan életbe lépnek a kiadáscsökkentések és adóemelések, akkor az USA gazdasága 1 százalékot esne. Ha viszont az adósságválság miatt technikai csődbe kerülne az ország, a bizalmi válság miatt akár 5 százalékot vesztene GDP-jéből, a világ többi részére pedig az euróválságra mérhetően romboló hatást fejtene ki. Kína esetében a továbbra is hatalmas külkereskedelmi függőség jelent kockázatot, valamint az országon belüli beruházások ütemének lassulása − ez utóbbi Németországnak és Japánnak lenne a legártalmasabb − és az ingatlanszektor kipukkadása jelentené a negatív forgatókönyvet.
