Az S&P−500 közel került ahhoz, hogy az 50 hónapos mozgóátlaga felülről keresztezze a 200 hónapos mozgóátlagot, s ez nem jó jel − hívta fel a figyelmet elemzésében Albert Edwards, a Société Générale stratégája. Emlékeztetett arra, hogy utoljára 1978-ban került ilyen közel egymáshoz a két mozgóátlag a mutató havi felbontású grafikonján, az 1965−1982-es medvepiac vége felé. A keresztezés a japán Nikkei indexben 1998-ban következett be, s 14 évvel később még mindig medvepiac uralkodik a szigetország részvénypiacán − írta a CNBC tudósítása szerint.
A hangzatos neve ellenére önmagában a most kialakuló halálkereszt formáció nem biztos hogy a legjobb indikációkat adja az adott piac várható teljesítményéről. A technikai elemzés a mozgóátlagokat eredetileg az amúgy hektikus árfolyammozgások kisimítására alkalmazza, segítségükkel könnyebben meghatározható egy-egy adott termék árában uralkodó trend − már ha van ilyen. A kereskedők és az elemzők szeretnek viszonylag egységes mozgóátlagokat használni − 10, 25, 50, 100, 200 periódusú −, s mivel ezek népszerűek, sokszor önmagukban is ellenállásként-támaszként funkcionálnak az árfolyamban. Azonban egy termék árát egyszerre több uralkodó trend is befolyásolhatja, ráadásul ezek hossza nem egységes. Egy mindössze 10 napja létező trend irányáról az 50 napos mozgóátlag viszonylag keveset árul el, az egyszerű mozgóátlag esetében ezért mindig a vizsgált mozgás fele hosszúságú mozgóátlagát érdemes használni.
Ebből kiindulva a 200 hónapos mozgóátlag egy 400 hónapja, azaz 33 éve uralkodó trendet jelenít meg az S&P−500-as index grafikonján, míg az 50 hónapos mozgóátlag egy 8,3 év hosszúságút. Az esetlegesen kialakuló \"halálkereszt\" információtartalma tehát annyi, hogy a 80-as évek eleje óta tartó emelkedő trend az elmúlt 8 év \"sávozó\" mozgásával kifulladt az amerikai részvénypiacon − ezt azonban valószínűleg a rendkívül hosszú mozgóátlagok használata nélkül is észrevehették a befektetők.
