Az upstream jobb, a downstream viszont rosszabb eredményt hozott a Molnak a vártnál, ezért EBITDA és üzleti eredmény szintjén jobb, nettó szinten az elemzői várakozásoknál gyengébb lett az eredmény, amit a pénzügyi és az egyszeri tételek jelentős mértékben tovább rontottak. Rossz hír, hogy a gyorsjelentéssel egy időben közzétett termelési jelentés szerint a kitermelés jelentős csökkenése várható az idén. Molnár József vezérigazgató szerint ugyanakkor hárommilliárd dollár EBITDA egy év alatt jó teljesítmény, aminek fele külföldről, 70 százaléka pedig a kitermelésből jött össze. A társaság negyedéves eredményéről szóló sajtótájékoztatóján elhangzott, hogy a társaság rendkívül nehéz körülmények között működött, különösen a második félévben, de eközben 200 százalékos készletpótlást sikerült elérni. Beruházásokra egyébként 1,5−2 milliárd dollárt terveznek évente saját cash-flow-ból elkölteni, így a jelenleg 28 százalékos eladósodottsági szint várhatóan nem emelkedik majd. A beruházások fele az upstreamben, negyede pedig a downstreamben hasznosulhat.
A társaság 18 milliárdos egyszeri tételek nélküli nettó eredménye − amit a sok egyszeri tétel 31 milliárdos veszteségbe fordított − csalódást okozott az elemzőknek. Az egyszeri tételek közül kimagaslik hatásával az olasz IES (a mantovai finomító) kapcsán eszközölt közel 35 milliárdos goodwill-leírás és az 53,9 milliárd forintos nem realizált pénzügyi veszteség (közel annyi, mint ezen a soron az egész éves mínusz), amely a gyorsjelentés tanúsága szerint jelentős részben a CEZ-opció átértékelésén keletkezett a gyenge forint és az alacsony Mol-részvényárfolyam miatt. Ez a tétel persze a forint árfolyamának javulásával a következő negyedévben akár el is tűnhet.
Szíriában az utolsó negyedévben gyakorlatilag leállt az eredménytermelés, hiszen az INA csupán egy minimális összeget kapott meg ott folyó kitermelése ellenértékeként; ennek ellenére a várakozásokat jóval meghaladó, 87 milliárdos üzleti eredményt tudott hozni az upstream üzletág. Az erős dollár és a gyenge forint, párosulva a magas kőolajárakkal, a szokásos módon jó hatást gyakorolt a Mol kitermelési eredményére, pedig a hazai bányajáradék-fizetési kötelezettség a tartósan magas kőolajár miatt 12-ről 18 százalékra emelkedett. A társaságnál jelenleg hosszabb ideje ez az üzletág az, amely a pozitív hírek többségét szolgáltatja, ez most is így történt. Ebben szerepet játszott a negyedévben szinte csak rosszabbnál rosszabb hírekkel szolgáló INA esetében a sisaki finomító újraindulásakor az addig felhalmozott készletek megnövekedett értékesítése.
Ugyanakkor a szíriai helyzet miatt ez az üzletág is tud negatív hírrel szolgálni. A társaság jövőre normál üzletmenet mellett már csupán napi 135 ezer hordó olaj-egyenértékes kitermelést tervez, ami jóval kevesebb, mint a tavalyi 147, illetve az utolsó negyedéves 143 ezer hordót meghaladó napi kitermelési szint. A riportból kiderül, hogy a teljes SPE-irányelvek szerinti 2P készletbecslése a társaságnak 682 millió hordó olajegyenérték volt 2011. december 31-én (a tavaszi közgyűlés idején még csupán 619 millió hordó volt).
A mostani kitermeléscsökkenés után csupán 2014-re várható, hogy a Mol évente 3-4 százalékkal tudja majd növelni kitermelését. Rövid és középtávon Oroszország és Kazahsztán lesz a kitermelés növekedésének motorja − hangzott el a sajtótájékoztatón. Középtávon a jelenlegi 17 ezer hordós napi oroszországi kitermelés 40 ezer hordóra való felfutását várják, Kazahsztánban pedig 17 ezer hordós kitermelést terveznek. Ugyanakkor Kurdisztánban, ahol 600 millió dollárt fektettek be eddig, nem tervezik a Gulf Keystone által eladni kívánt Akri-Bijeel blokkbeli részesedést megvenni − mondta el Molnár, hozzátéve, hogy hosszabb távon a kitermelés jelentős felfutását várják Kurdisztánban is.
A downstreamben a vezérigazgató elmondása szerint a nehéz körülményekben nem várnak igazi változást, a 100-120 dollár körül várható olajárak és az európai finomítók túlkínálata miatt csak a belső fejlesztés végrehajtását látják járható útnak a jelenleg veszteséges downstream üzlet nyereségbe fordítására. A Mol downstream üzletága egyszeri tételek nélkül is a várakozásokat jóval meghaladó, 41 milliárdos veszteséget ért el a tavalyi év utolsó három hónapjában, ami többek között az olasz finomító 35 milliárdos goodwill-leírása miatt az egyszeri tételek 89 milliárd forintra növeltek. Ennek okai a nehéz külső körülmények, az alacsony finomítói árrés, a szinte nullára csökkenő Brent−Ural árkülönbség, a magas olajárak és az ebből következő magas energiaárak, amelyek a finomítók működését is drágává teszik. A Mol becsületére legyen mondva, hogy a két modern finomítója, a százhalombattai és a pozsonyi üzem az újrabeszerzési árakkal számolva még így is minimális nyereséget tudott hozni, ami nem mondható el az INA sokkal kisebb és a felújításnak még csupán felénél járó finomítóiról: ezek több mint 30 milliárdos veszteséget hoztak csak az utolsó negyedévben.
A downstream üzletágat emellett lefelé húzta még a tavaly idesorolt petrolkémia-üzlet is, a petrolkémiai árrések történelmi mélypontja miatt. Bár a többi számhoz képest ez eltörpül, de a downstream üzletágnak ez is 8 milliárdos mínuszt jelentett. A gáz és midstreamnek elnevezett harmadik üzletág az előző negyedévhez hasonlóan viszonylag jól teljesített, itt a szezonálisan erősebb gázszállítás az INA gázkereskedelmének nagyobb veszteségét kiegyenlítette.
