Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
− Pénzügyi vezérigazgató-helyettesként még a hitelválság alatt is óvatosan nyilatkozó, háttérből irányító vezetőként ismerte a piac, új beosztásában mire számítsunk öntől?
− Nem vagyok egy showman típus, de amikor elvállaltam a megbízást, tisztában voltam vele, hogy ezentúl jóval többet kell a kirakatban lennem. Ezt alkatilag talán kevésbé szeretem, de a Molnál mindig működött egyfajta kollektív vezetés, az executive board. Ennek a testületnek a támogatásával az új kihívások könnyen kezelhetők.
− A jövő embereként milyen szerepet szán magának a Mol vezérigazgatói posztjában?
− A kétéves TVK-vezérigazgatóság után 2004 óta pénzügyi vezérigazgató-helyettes voltam a Molnál, 2007-től pedig igazgatósági tag, de meghívottként már ezt megelőzően is részt vettem a testület ülésein. Az utolsó hét év döntéseihez tehát adtam a nevem, így gondolom, nem meglepő, hogy a folytonosságot és a megfontolt haladást szeretném képviselni a társaság élén. Úgy is mondhatnám, eddig elsősorban a megtermelt pénzre kellett vigyáznom, arra, hogy ne adósodjunk el. Mostantól többet foglalkozom azzal, hogy a cég lendületben legyen, hiszen a vezérigazgatónak a vállalat motorjának kell lennie.
− Jelenleg úgy tűnik, hogy a Mol előtt álló legnagyobb kihívás az INA.
− Rövid távon. A legnagyobb befektetésünk, és már nyereséget is hoz − legutoljára osztalékot is fizetett −, és nem látok okot arra, hogy ez a jövőben ne így legyen. Az INA-t olyan hatékonnyá kell tennünk idővel, mint amilyen akár a Slovnaft, akár a Mol. Ez már elkezdődött, hiszen csupán az elmúlt másfél évben, amióta a Mol irányítja az INA-t, több mint egymilliárd kunát − mintegy 40 milliárd forintot − tudtunk hatékonyságnöveléssel megspórolni. De még sokat kell tenni, szükség van további fejlesztésekre is, például a rijekai finomító esetében a beruházás második ütemének megvalósítása során egy késleltetett kokszolóra, aminek a megépítése tíz évvel ezelőtt a Molnál is egy rengeteg vitát kiváltó beruházás volt. Mára ez nagyon jó döntésnek bizonyult, és azt gondolom, hogy az INA-nál is így lesz.
− Akkor nem az INA elleni támadásokat kell érteni nagy kihíváson?
− Az is kihívás természetesen, de azt inkább kommunikációs és belpolitikai csatának nevezném, ami rendeződni fog. A történet nem igazán az INA-ról szól. Az INA inkább a háborús front, ahol a különböző felek összecsapnak. Ez is elmúlik majd. Mi egy jogszerű szerződés alapján irányítjuk az INA-t, a vállalatirányítás jogával megkaptuk a vállalatirányítás felelősségét is. Ezzel élünk is. Sikeressé tenni a vállalatot, ez az igazi kihívás, amit kezdetben legalább hároméves folyamatnak terveztünk. Tudjuk, hogy ez sok munkával és érdeksérelemmel jár, de végső soron minden INA-részvényesnek, sőt a horvát gazdaságnak is az a célja, hogy az INA jól működjön, a horvát költségvetés stabil befizetője legyen és értéket teremtsen Horvátországban.
− Ön az orosz tulajdonos kilépésével szinte egy időben lett vezérigazgató. Milyen az együttműködés a Mol jelenlegi legnagyobb tulajdonosával?
− Korábban, 1998 és 2002 között a magyar államnak 25 százalékos tulajdona volt a Molban, ebben az időszakban, 2000. március 31-én a Slovnaft megvételével a Mol elindult azon az úton, amelynek végén a legnagyobb magyar vállalatból a közép-kelet-európai régió legnagyobb vállalata lett. Az állam akkor is támogatta a stratégiánkat, amellyel a vállalat nemzetközi szereplővé vált, és most sincs ez másként.
− Mosonyi György a napokban tett célzást arra, hogy az államnak döntenie kell, hogy a vállalatát mire használja. Ez nem egy fokozódó állami nyomásgyakorlásra adott válasz volt?
− Mosonyi nyilatkozata pontosan úgy szólt, hogy az államnak el kell döntenie, mire használja az eszközeit. Nem jó, ha nem arra használja, amire valók. Ez valóban így van, a Molnak is a részvényesek és a nyereség érdekében, és nem más szempontok szerint kell működnie. Persze most általános európai tendencia, hogy az állam számára fontos iparágakban, különösen az energiaszektorban a kormányzat szerepe erősödik, de ez a régiónkban egy korrekcióként is felfogható. A privatizáció lezárultával egy természetes korrekciós folyamatnak vagyunk a tanúi, szerintem ebben semmi meglepő nincs. Ugyanakkor természetes, hogy egy ilyen vállalatnak, mint a Mol, kiegyensúlyozott kapcsolatban kell lennie az állammal, akár részvényes, akár nem. Ez csak így működhet.
− Mit gondol Varga Mihály nyilatkozatáról, aki azt mondta, hogy az állam akár el is adhatja a Mol-részvényeit?
− Ez tulajdonosi kérdés. Csakúgy, mint ha más nagytulajdonosaink, az omániak, a Dana Gas vagy akár a CEZ akarnának részvényeket eladni. Legfeljebb azt mondhatnám, hogy szerintem mostanában nem túl jó az ár egy ilyen lépéshez. Persze vannak olyan közel-keleti tulajdonosaink, akik még így is sokat nyertek a részvényeiken. Egy tulajdonos bármikor hozhat ilyen döntést.
− Az államnak ez most biztosan nem hozna nyereséget. A Mol korábbi saját, most bankoknál lévő részvényeinek vagy a társaság saját részvényeinek további sorsáról mi a véleménye?
− Jó helyen vannak. A saját részvény is mindig jó lehet valamire. Korábban megfigyeltük, hogy a gazdag olajvállalatok világában a pénznél sokszor jobb csereeszköz a saját részvény. Pénze mindenkinek lehet. Még az sem zárható ki, hogy az INA-val kapcsolatos helyzet megoldásában is szerepe lehet egyszer a Mol-részvényeknek.
− INA-részvényekért Mol-részvényeket adnának?
− Elvileg ez sem zárható ki. De bármilyen akvizíció esetén jól jöhetnek. Persze az is igaz, hogy a Mol esetében most nem akvizíciók, sokkal inkább a belső fejlődés, annak is inkább a minőségi oldala a hangsúlyosabb, annak ellenére, hogy a régióban felmerülő lehetőségeket, még a földrajzilag meglehetős távolságban lévő Lotost is megvizsgáljuk. A Molnak így is megvan a lehetősége legalább egy nagy − nagyon egymilliárd dollárnál nagyobbat értek − akvizíció végrehajtására, ha szükséges, de mostanában nem túl sok az eladó, vételre érdemes cég. A hitelfelvételi kapacitásunk mindazonáltal megvan, sőt ahogy látom, ez még javult is, amióta az állam átvette az Szurgut részvénycsomagját, és így egy kockázati tényezővel kevesebb lett.
− Van még tere a belső fejlődésnek?
− Találni még tartalékot. A rijekai finomítón túl például ciklikussága ellenére a pterolkémia is jó üzlet lehet, még akkor is, ha ez sokáig csak a melléktermékek elhelyezésére szolgáló üzletág tudott lenni. A Molnak számos országban van leányvállalata, ezek jobb összehangolása olyan filléreket hozhat, amelyek válság esetén a segítséget, jobb időkben pedig extraprofitot jelenthetnek. Persze ez sosem fog a Molnál olyan nagyságrendet jelenteni, mint a kitermelés vagy a finomítás.
− A kutatás és kitermelés jelentősége nagyon megnőtt az elmúlt időszakban.
− Igen ez így van, ma már az upstream a Mol-csoport EBIDTA-jának 60-65 százalékát adja, ide invesztálunk a legtöbbet. De azt hozzáteszem, hogy ezeknél a befektetéseknél hosszú az átfutási idő, 5−10 év mire eljutunk a kutatástól a kitermelésig. Legjelentősebb projektjeink ma Kurdisztánban, Szíriában, Oroszországban és Pakisztánban vannak.
− Hogyan befolyásolja a Molt a régióra, különösen Magyarországra jellemző fogyasztáscsökkenés?
− Országokra lebontva ez különböző, de mi úgy látjuk, hogy ma már inkább egy lassú és óvatos fogyasztásnövekedés várható, elsősorban a dízel esetében, ahol 3-4 százalékos éves bővüléssel számolunk tartósan. A benzint jobban érintik a kihívások, így különösen az olajár-növekedés, de akár a biodízel, az elektromos vagy a gázmeghajtás terjedése. Itt kisebb, fél-másfél százalékos növekedéssel számolunk régiós szinten. Ez már nem csökkenés, és bízom benne, hogy ha a 2007-re jellemző növekedés nem is tér vissza, ez a folyamat visszaadja a finomítás igazi értékét a vállalatnak.
− Hogyan viszonyul új vezérigazgatóként az osztalékfizetéshez? Az állami tulajdonosok hagyományosan szeretik az osztalékot, de a többi részvényes sincs túlzottan elkényeztetve mostanában...
− Kicsit korai kérdés, hiszen még csak most volt közgyűlés. A nagytulajdonosaink többségéről azt gondolom, hogy nem elsősorban az osztalékban, inkább annak stabilitásában érdekeltek. A Mol a jövőben újra közelebb kerülhet a saját korábban elhatározott osztalékpolitikájához.
