Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Magyarországon kisbefektetői másodlagos, tőzsdei kötvénypiac alig létezik: akik kötvényeket vásárolnak, általában lejáratig tartják, vagy ha likvidálniuk kell befektetéseiket, a vásárlás helyén az eladó által jegyzett visszavásárlási áron adják vissza értékpapírjaikat, legyen az banki kötvény vagy állampapír. A banki kötvényekre ráadásul a betétekhez hasonlóan az OBA (Országos Betétbiztosítási Alap) garanciája vonatkozik, az állampapírokra pedig az államé, más kötvények az utóbbi években csak mutatóban kerültek a lakossági piacra.
Így a kötvénypiaci árfolyamok ingadozásának alig van valaki közvetlenül kitéve az átlagpolgárok közül, bár közvetve, kötvény- és vegyes alapokon keresztül gyakrabban előfordul, de ezek sem a lakosság legkedveltebb befektetési formái. Inkább a legalacsonyabb kockázatú, a piaci változásokra szinte érzéketlen pénzpiaci alapokat vagy a más elvek szerint értékelt ingatlanalapokat, garantált alapokat kedvelik.
Eközben az európai adósságválság kapcsán ellepték a kötvénypiacokról kapcsolatos tudósítások a híreket. Ezek egy-két hét alatt a részvényekhez hasonlóan öt százalékkal is elmozduló árfolyamokról, egész országok esetleges nemfizetéséről szólnak, vagy éppen arról, hogy még a nemzetközi hitelminősítők agyonképzett, doktorált szakemberei sem tudnak megegyezni egyes országok adósságainak minősítéséről, illetve sokszor csak az események után kullognak.
Vannak jelei annak, hogy lassan nálunk is fellendül kissé a kötvénypiac, Európa más részein pedig számunkra elképzelhetetlen a pezsgés. A Financial Times és a Dealogic május végi adatai szerint csak a magas kockázatú európai vállalati kötvények kibocsátása 27,3 milliárd dollárra rúgott ebben az évben, ami 73 százalékos növekedés az előző évi hasonló időszakhoz képest. Amerikában ez a szám 236,6 milliárd dollár volt, valamivel több, mint a tavalyi egész éves adat fele.
Németországban szinte minden héten bocsátanak ki új vállalati kötvényeket, főleg középvállalkozások, mint nemrég a gyomorkeserű-gyártó Underberg, a gyümölcslevekben utazó Valensina, az Air Berlin, a napelemgyártó Solar Energy vagy a cukorkáiról ismert Katjes. Július elejéig a Handelsblatt szerint már 700 millió eurót gyűjtöttek össze ott közepesnek számító vállalkozások, és több szakember attól tart, hogy ezek egy része, főleg a kisebb cégek esetében, bóvli kötvénynek (junk bond) bizonyul, visszafizetése bizonytalanná válik.
A kötvénykibocsátók eddig főleg a bankokra támaszkodtak, amelyek azonban mostanában csak vonakodva nyújtanak − ha nyújtanak − új hiteleket. A szabályozók változása miatt, mérlegeik javítása érdekében pedig vagy magasabb kamatot számolnak fel értük, vagy pedig több biztosítékot követelnek meg, mint korábban. A vállalatok finanszírozási helyzete mindenképpen nehezebb lett, ez is egy oka annak, miért félnek az esetleges csődöktől.
A közepes cégek pénzszerzési próbálkozásaiban partner lett a lakosság is, a németek csaknem 5000 milliárd eurót takarítanak meg, aminek nagy része évi kétszázalékosnál alacsonyabb kamatozású takarékkönyvekben vagy bankszámlákon van. A Die Welt adatai szerint a középvállalatok kötvényeivel viszont évi 7 és 9 százalék közötti euróhozamot lehet elérni. Miközben a kötvénykibocsátók olyan előnyöket élveznek, hogy a kisbefektetők kevésbé nézik végig a kötvényekhez készülő kibocsátási tájékoztatókat (hazai tapasztalatok szerint szinte sohasem), tehát egyszerűbbekkel is beérik, mint az intézmények. Nem kell nekik költséges road show-t (egyfajta bemutató körutat) sem rendezni, mint az alapkezelőknek, és olcsóbb, kicsi hitelminősítők véleményét is elegendő a kibocsátáshoz beszerezni.
Amint a Handelsblatt által idézett, július elején rendezett kerekasztal-beszélgetésen elhangzott, \"lesznek olyan középvállalatok, amelyek csődbe mennek\", ugyanakkor a kötvények minősége rendkívül eltérő, vannak közöttük nagyon jók is. Ennek egyik jele, hogy voltak olyan papírok (Underberg és Valensina), amelyeket végül 80 százalékban a hozzáértőbb intézményi befektetők vásároltak meg.
