Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az ETF-ek, azaz tőzsdén kereskedett alapok, amelyek többsége egyszerűen valamely tőzsdeindex vagy más mutató összetételét igyekszik a lehető legpontosabban követni, az utóbbi években egyre nagyobb népszerűségre tettek szert. A G−20 tanácsadó szerve, a Financial Stability Board (FSB, Pénzügyi Stabilitási Tanács) most mégis azt mondja, hogy a népszerűséggel párhuzamosan a kockázatok is megnövekedtek − idézik a szervezet jelentését német lapok. Az okfejtés szerint a rizikófaktorok az új ETF-típusok komplexitásával és relatíve alacsony transzparenciájával függenek össze. A problémák főleg turbulens piaci szakaszokban léphetnek fel, és a piaci szereplők még nincsenek tisztában velük − állítják. Elsősorban az úgynevezett szintetikus vagy swap ETF-ekről van szó, amelyek az adott mögöttes tőke- vagy árupiaci termékeket nem vásárolják meg közvetlenül. Ehelyett likvid biztonsági tartalékba helyezik a tőke nagy részét, majd valamilyen swapügylettel cserélik el e tartalék jövőbeli hozamát a leképezni kívánt piac hozamára. A megoldás azért terjedt el, mert költségei alacsonyak és minimálisra csökkenti a mögöttes termék ármozgásától való eltérést (tracking error), ráadásul sokszor új piacokra való belépést is lehetővé tesz. Az ügylet másik oldalán befektetési bankházak állnak, így a fő hátránya az a kockázat, hogy a szerződéses partner nem fizet. A Morningstar egyik tavalyi tanulmánya szerint az UCITS III európai direktíva azt írja elő, hogy az alap vagyonának maximum 10 százalékát szabad így kockáztatni, 90 százalékát biztosítékként kell félretenni. A valóságban sokan ennél magasabb biztosítékkal dolgoznak, a partnertől kért biztosítékok révén az arány egyes alapoknál 100 százalék fölött is lehet. A közelmúltban az amerikai és a brit tőkepiaci felügyelet is hasonló kockázatokra figyelmeztetett. A kritikák felemlegetik, hogy a partnerkockázatokról és a biztosítékokról, például azok összetételéről az alapok hivatalos anyagaiban alig-alig lehet támpontokat találni. Mindez pedig kísértetiesen emlékeztet a hazai garantált alapok piacára, ahol szintén ritkán lehet megtudni, kivel is kötött az alap opciós vagy más származékos üzleteket és melyik banknál is tartja tőkéjének nagyobb, kamatozó részét.
