Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
André Kostolany magyar származású híres tőzsdei befektető írta, hogy "Akinek sok pénze van, annak lehet spekulálni, akinek kevés a pénze, annak nem szabad spekulálni, akinek pedig egyáltalán nincs pénze, annak muszáj spekulálni". Nagyobb tőzsdei mozgások esetén, mint a napokban is, sokan éreznek késztetést arra, hogy belevágjanak, és - lehetőleg gyorsan - nagy pénzt csináljanak a kicsiből. Hamar rájönnek azonban, hogy pár százezer vagy pár millió forinttal, még ha nyernek is, nehéz meggazdagodni, egyszerűen az összeg csekély volta miatt. Ezután sokan rájönnek, hogy tőkeáttétellel - például hitelből - nőnek a lehetőségeik.
Ha valakinek van egymillió forintja, és mindet részvényekbe fekteti, majd azok ára rövidesen tíz százalékkal megy fel, akkor nyilván nyert tíz százalékot. Ha kap mellé még egy másik millió forintnyi kölcsönt, és kétmilliót fektetett ugyanazokba a részvényekbe, akkor kétszázezer forinttal lesz gazdagabb. Ha például kamatmentes volt a kölcsön (család), vagy nagyon rövid távról beszélünk és a hitel kamatát, költségeit elhanyagolhatónak tekinthetjük, akkor a nyereség az eredeti tőkénkre vetítve már húsz százalék. Ezt hívhatjuk kétszeres tőkeáttételnek. Csakhogy, valamit valamiért, ezzel nemcsak a nyereség, hanem a veszteség lehetősége is megkétszereződik. Ha tízszázalékos emelkedés helyett ugyanennyit esik a szóban forgó részvények értéke, akkor a veszteségünk is tíz százalék helyett húszra nő. Könnyen kiszámolhatjuk azt is, hogy ha tízszeres tőkeáttételt tudunk használni, vagyis kezdeti egymilliónk mellé még valaki kilencet kölcsönad, és szintén tízszázalékos értékvesztést szenvedünk el - akkor egymillió forint, azaz az egész eredeti tőkénk elúszott. Arról nem is beszélve, milyen könnyű így akár mínuszba is kerülni. Szerencsés esetben, tízszázalékos részvényár-emelkedés esetén viszont megduplázódott az első millió. Minél nagyobb a tőkeáttétel, annál nagyobb tehát a nyereség és a veszteség lehetősége egyaránt, azaz a kockázat. Ezért a kezdő, komolyabb pénzügyi ismeretekkel nem rendelkező befektetőket kifejezetten el szokták tanácsolni attól, hogy ilyen jellegű manőverekbe belevágjanak.
Ha van olyan, akire mindez nem riasztóan hat, hanem éppenhogy azt kérdezi, hol kaphat ilyen jellegű kölcsönt, annak nem árt végiggondolnia, hogy milyen macerás dolog is a legtöbb bankhitel, de akár egy áruvásárlási kölcsön felvétele is. Vannak cégek, ahol értékpapír-fedezettel is adnak hitelt (úgynevezett lombardhitelt), de a kamatok, kezelési költségek visszatartó ereje mellett a hitel nagysága sem kiemelkedő, tőzsdei részvényeknél talán a legutóbbi árfolyam 60-90 százalékára lehet számítani. Ám a pénzügyi szakemberek innovatív kedve határtalan, sok más lehetőség van arra, hogy tőkeáttétellel reszkírozzuk megtakarításainkat.
A kisbefektetők leggyakrabban a határidős BUX és határidős részvények vételével-eladásával találkoznak. Itt a BUX és a részvények jövőbeli értékére kötünk egyfajta fogadást. Ha például az e sorok írásakor érvényes, 22 660 pontos árfolyamon decemberi BUX-ot vásárolunk, és ennél magasabb lesz decemberben - vagy bármikor addig - az értéke, akkor nyertünk, ha nem, akkor veszítettünk. Technikailag a dolog úgy néz ki, hogy egyszerre legalább tíz BUX indexnek megfelelő egységekre, azaz kontraktusokra osztják az üzleteket, így egy kontraktus megvásárlása az említett árfolyamon 226 600 forintnyi, a BUX-kosárral megegyező összetételű részvényportfóliónak felel meg. Ehhez jelenleg mintegy 35 ezer forintnyi biztosítékot, úgynevezett letétet kell számlánkon elhelyezni az adott brókercégnél, készpénzben, vagy részben állampapírban, részben készpénzben. Azaz a tőkeáttétel jelenleg hat-hétszeres. De vigyázzunk, ha rossz lóra tettünk, az ilyen határidős ügyletek nagyon hamar enni kérnek, az elszámolások ugyanis folyamatosak. A veszteségünket naponta ki kell egyenlíteni - a nyereséget naponta jóváírják -, így célszerű eleve az előírtnál jóval magasabb likvid eszközzel rendelkezni, hogy ne kerüljünk bajba. (A baj jelen esetben azt jelenti, hogy ha egy bizonyos szint alá csökken a fedezet, akkor pozíciónkat akaratunk ellenére is lezárják, a veszteségünk pedig realizálódik.)
A hasonló esetek kivédésére hozták létre a stop loss (veszteségkorlátozó) megbízásokat. Ez azt jelenti, hogy ha például az index emelkedésére játszunk a határidős piacon, de az elképzelésünkkel ellentétben csökken, akkor a veszteséget az üzletből való gyors kiszállással korlátok között tarthatjuk. Például mond pontos ár mellett, de ha tévedek és lefelé indul a piac, akkor inkább 22 000-es árnál kiszállnék. Ezért ma már a vételi ügylet megkötésénél adhatunk egy stop loss-megbízást, hogy ha 22 200-ra érne az árfolyam, akkor adjuk el a veszteségforrást.
Ez nagyon jól hangzik, gondolhatnánk, hiszen így az emelkedésből profitálunk, esés esetén pedig nem vesztünk (sokat), mi lehet ennél jobb befektetés? Csakhogy a stop loss-megbízások megadásának is megvan a saját nehéz tudománya. Ha túl távolra, azaz itt alacsonyra tesszük, igenis ér bennünket veszteség, mire odaér az ár. Ha túlságosan közel, azaz magasra, közel az eredeti vételár alá, akkor az állandóan kisebb-nagyobb mozgásban levő árfolyam apró rezdülései is nagyon könnyen megüthetik a stop szintjét, és kirázhatnak bennünket a megbízásunkból. Ha pedig sokszor kötögetünk-lezárogatunk hiábavalóan hasonló pozíciókat, rengeteg pénz elmehet brókerjutalékokra és a kötési ár-lezárási ár közötti kisebb árfolyamveszteségekre. Egy további hiányossága a stop loss-megbízásoknak, amikor az adott termék ára - például egyik napról a másikra - olyan nagyot vagy olyan hirtelen zuhan, hogy a megbízást már csak az eredeti elképzeléstől nagyon eltérő, nagy veszteséget eredményező áron lehet teljesíteni. A veszélyes üzem így is nagyon veszélyes marad.
