Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Bár szinte mindenünnen rossz hírek érkeztek a múlt héten, nem voltak tapasztalhatók túlzottan negatív piaci tendenciák. Az egyik rossz hír, hogy egyáltalán nem rendeződött a líbiai helyzet, a térségben továbbra is harcok dúlnak. Persze ez már nem újdonság és nem zárható ki, hogy hosszú ideig eltart még a dolog, így a nemzetközi befektetők más problémákat is kereshetnek. Nincs is nehéz dolguk, hiszen ugyancsak örökzöld gond az eurózóna helyzete, pontosabban az egyes tagállamok csőd közeli állapota. A múlt héten a Moody's leminősítette Spanyolországot, e téren ez volt a legfrissebb hír, persze az igen magas portugál kötvényhozamok is aggodalmat keltettek. Egyre elterjedtebb a vélemény, hogy Portugália sem ússza meg külső segítség nélkül. Tovább árnyalja a képet, hogy Görögország - amely már ezen a fázison régen túl van - esetében most az a probléma, hogy segítség ide vagy oda, nem rendeződött a helyzete, nem kizárt, hogy adóssága átütemezésre szorul. Természetesen egy adósságátütemezés nem más, mint a fizetésképtelenség bejelentésének egy szalonképesebb formája. Mindez jól rávilágít arra, hogy korántsem biztos, hogy az uniós segítség, történjék bármilyen formában is, hatékonyan képes kezelni a bizonytalan helyzetben lévő országok problémáit. Ha pedig csak elodázni képes, azzal a befektetők hosszú távon nem sokra mennek - igaz, egy ideig behunyhatják még a szemüket.
Különös, hogy a sok rossz hír nem rengette meg komoly mértékben az eurót. Némi hatása volt, az 1,4 körül járó euró/dollár kurzus hirtelen 1,38-ra módosult a múlt héten - és kedden délután ismét 1,39 körül járt -, azonban ez semmi ahhoz képest, ami korábban ilyen esetekben (eurózóna-tagállamok problémáiról szóló hírek) korábban tapasztalható volt. Nemcsak a változás mértéke, de az árfolyam szintje sem utal pánikra. Aligha lehet másra gondolni, minthogy a befektetők már teljesen hozzászoktak a bizonytalan helyzethez, az nagyrészt már beépült az árakba.
Érdemi változást valószínűleg csak az jelentene, ha egy eurózónatag ténylegesen bejelentené a csődöt (vagy az ezzel egyenértékű kényszerű adósságátütemezést), ez esetben elképzelni is nehéz , pontosan mi történne, de alighanem földindulásszerű eurógyengülés következne be. Viszont éppen ez a körülmény az, ami miatt bízni lehet abban, hogy egyelőre a bajba jutott országok megmentésére akad majd vállalkozó. Más kérdés, hogy örökké ez az állapot nyilvánvalóan nem tarthat, hiszen egyrészt az erre fordítható források sem végtelenek, másrészt minden segítségnek törvényszerűen megvan az a mellékhatása, hogy további felelőtlenségeket generál.
Ami a forintot illeti, még inkább elmondható, hogy szinte immunis volt a kedvezőtlen hírekre. Az euró forintban kifejezett árfolyama békésen mozgott a 271-274 forintos sávban, ami igencsak nyugodt piaci helyzetnek számít. Kedden délután is csak 274,5 forint körül járt az árfolyam. Az euróhoz képest picit erősödő svájci frank miatt persze azért megkondultak a vészharangok. Az állampapírpiacon a helyzet még stabilabbnak tűnt, az aukciók rendben zajlottak, a kereslet igen markáns volt. A három hónapos kincstárjegyek annak rendje-módja szerint alig valamivel a hatszázalékos jegybanki alapkamat alatti hozamon keltek el, a korábbi aukcióhoz képest mindössze két ponttal emelkedett az átlaghozam. A csütörtöki kötvényaukciókon - noha ekkorra már sok rossz hír megérkezett - pedig még mennyiségi emelés is történt, hovatovább mindhárom sorozatból. A kialakult hozamszintek sem vészesek: a három-, az öt- és a tízéves papír átlaghozamai 6,92, 7,31 illetve 7,44 százalékosak lettek. Délután nem kompetitív értékesítés is történt, annyira azonban korántsem volt nagy a lelkesedés, hogy a mennyiségemelés után még az így felajánlott nem csekély mennyiségű papír is elfogyjon az aukciós átlaghozamon. Azonban a három sorozatból összesen ezen a csatornán is 6 milliárd feletti tétel talált gazdára. Bár ez csupán negyede a felajánlott tételnek, önmagában véve nem tekinthető kevésnek: előző nap például kisebb mennyiséget (kevesebb mint 5 milliárdot) tett ki a 2011/B kötvény visszavásárlása - azaz ezt a visszavásárlást csupán a másnapi nem kompetitív kötvényértékesítés bőven finanszírozni tudta.
