Történetének legnagyobb napon belüli veszteségét szenvedte el az amerikai részvénypiac 1987. október 19-én. A tőzsdei almanachokba fekete hétfőként bevonult napon a Dow Jones ipari átlagindex egy nap alatt esett 22,6 százalékot, pontban kifejezve 508 pontot, a napot 2240 pont felett kezdő index 1738 ponton érte el mélypontját. A piaci szakértők mind a mai napig keresik a hatalmas zuhanás okait, az általánosan elfogadott magyarázat szerint - akárcsak az idei májusi villámkrachot - az 1987-es összeomlást is a programozott kereskedési rendszerek, az öngerjesztő folyamattá váló stopkiütések generálták. Sokak szerint azonban nem csak ebben kell keresni a zuhanást kiváltó okokat, a krach nem az Egyesült Államokból indult, a hétfői nyitás már az ázsiai piacokon is hatalmas mészárlást végzett.
Az évfordulóknak általában elméleti jelentőségük van, befolyásolhatják a befektetői döntéseket, azonban a történelem legnagyobb piaci krachjait általában megelőzik valamilyen előjelek. Az 1929-es tőzsdei összeomlást megelőzően is már hónapokkal korábban tetőzött az amerikai részvénypiac, s fordulós jeleket küldött, 1987-ben sem volt ez másképp. A fekete hétfőt is megelőzte néhány olyan nap, ami rekordmértékű esést hozott a piacon az Egyesült Államokban. Már október 14-én 95 pontot esett a Dow Jones index, s másnap további 58 ponttal került lejjebb a mutató. Ráadásul több olyan technikai elemző is volt a piacon, akik a hatalmas esés lehetőségére hetekkel, hónapokkal korábban figyelmeztették a befektetőket.
Egyes elemzők szerint egyébként a fekete hétfőnek évtizedes távlatban sokat köszönhet a kisbefektetői társadalom. Mivel sok kisrészvényes ragadt benne veszteséges pozíciókban az akkori összeomlásban, ezután hozták meg azokat a rendelkezéseket, amelyek szerint a kisebb tételű megbízások teljesítését az amerikai tőzsdéken előnyben kell részesíteni a nagyobb tételű intézményi megbízásokkal szemben. Pont erre alapozva kezdte el a 90-es évek elején néhány leleményes spekuláns kifejleszteni azokat a kereskedési rendszereket, amelyeket ma high frequency trade néven ismerünk, s amelyek lényege, hogy a nagyobb befektetők piaci mozgásait felismerve, azokat megelőzve próbálják meg lefölözni a hasznot a nagy megbízások okozta árelmozdulásokból.
