Gratzer Zoltán a Concorde üzletkötője szerint a BÉT-en három csoportba lehet sorolni a részvényeket. A klasszikus blue chipeknél (Mol, OTP, Richter, Magyar Telekom) mostanában nem számítanak a fundamentumok, vagy az általános hangulat vagy a makrohelyzet hoz vevőket a piacukra. A középkategóriában szereplő részvények vagy a kis transzparencia vagy a tulajdonosi szerkezet miatt mellőzött, de általában jó fundamentumokkal rendelkező, potenciálisan értékes cégek, mint az FHB, Egis, de ide tartozik a Rába vagy a Danubius is. A harmadik kategória pedig a "buli-papírok", ahol nem a fundamentális értéket kell keresni. Ugyan az emberekben van félsz, de ezekben a papírokban játszani szoktak a szereplők, és ez ha elindul, mindaddig megy, amíg az olcsón beszállók nem döntenek úgy, hogy öntenek. Ezek a részvények viszonylag likvidek, vannak régebbi játékosok is, akik nagy tételben adják-veszik őket. Az üzletkötő szerint ezekkel nyugodtan lehet játszani stopok használatával. Határ a csillagos ég, ezekről a papírokról bármit el lehet képzelni: egy KEG ugyanúgy lehet tíz, mint ezer forint vagy egy Humet egy forint vagy akár száz.
Králik István, a KBC üzletkötője szerint a kispapírok vonzerejét éppen az adja, hogy nagyon olcsók és ezért több tízezer darabot is lehet belőlük vásárolni. Emellett óriási a volatilitásuk, a százalékos elmozdulás sokkal nagyobb, mint egy nagy részvény esetében. A szereplők viszont valószínűleg sokszor azt sem tudják, hogy mit csinál a cég. Králik nem javasolja, hogy bárki is nagyobb tételben vegyen ezekből, mivel sokszor felmerül a gyanú, hogy a nagytulajdonosok kiszivárogtatásaikkal, vételeikkel alakítják a piacot és a limites emelkedés minden látható ok nélkül limites esésbe csaphat át.
Molnár Gergely