Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Húsz éve, 1989 decemberének végén 38 915,87 ponton új csúcsot állított be a vezető tokiói tőzsdeindex, a Nikkei-225. A mutató azóta ezen érték közelében sem járt, tegnapi 10 546 pontos záróértéke alig több mint negyede a húsz évvel ezelőtti rekordnak. (A 73 százalékos visszaeséssel az időszak legrosszabban teljesítő mutatója a Nikkei.) A visszaesés nem csak a japán tőzsdét érintette, a kidurranó ingatlanlufi, a bankválságok és a defláció az egész gazdaságon mély nyomot hagyott, az ország nominális GDP-je jelenleg ugyanazon a szinten áll, mint 1992-ben.
Pedig 1989-ben mindenki nagyon optimista volt. A befektetők hittek benne, hogy a 40 ezres szint átlépése után a lendület egészen 100 ezer pontig repíti majd a Nikkeit, s miután az index lefelé vette az irányt, a többség még akkor is meg volt győződve arról, hogy a 30 ezer pontos szint megfogja az esést.
A folyamatos tőzsdei visszaesés gyökeresen átalakította a japán megtakarítási szokásokat. A börzéről a kisbefektetők viszonylag korán kiszálltak, a veszteségek nagyobb részét intézményi befektetők vagy az országba merészkedő külföldiek szenvedték el. A lakosság inkább államkötvényekbe menekítette pénzét (ennek köszönhetően húsz éve tart Japánban az állampapír-piaci hossz), illetve az ország határain kívül próbálkoztak a legkülönbözőbb befektetésekkel. (Az idei év lakossági slágere állítólag a brazil államkötvény volt).
Pedig a tőzsdei cégek nem teljesítenek rosszul, az 1989-től 2007-ig tartó időszakban nyereségük 62 százalékkal emelkedett, ám még ezzel együtt is az egyik legmagasabb árazással "büszkélkedhetnek" világszerte.
