Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- Ön kis kitérővel az osztrák börze által dominált Budapesti Értéktőzsde vezérigazgatói székéből egy hazai magántulajdonú brókercég vezérigazgatói székébe ült át. Ebből a szemszögből hogyan látja a kibocsátók, a magyar brókercégek és az osztrák tulajdonosok közötti konfliktust?
- Most csönd van, de nem azért, mert a hazai szereplők és az osztrákok közötti konfliktusok megoldódtak volna, egyszerűen olyan mértékű válsággal szembesült az egész szektor, hogy mindenki inkább a saját problémáira fokuszált. A csöndnek azonban most alighanem vége, mert a BÉT diktátumszerűen bejelentette a kereskedési rendszer tervezett cseréjét. Történt mindez anélkül, hogy a magyar tőkepiac meghatározó szereplőivel, a BÉT-tulajdonosokkal, a kibocsátókkal és befektetési szolgáltatókkal erről előzetesen egyeztetett volna. Az új rendszer bevezetése semmiféle tervvel, számítással nincs alátámasztva. Az eljárást nemcsak mi, hanem több más szereplő is elfogadhatatlannak tartja. Úgy véljük, egy új rendszer bevezetése előtt mindenképpen szükség van szakmai egyeztetésre az érintettekkel.
- Mennyiben veszélyeztetné a Xetra bevezetése a hazai szereplők érdekeit?
- A most használt MMTS jól, megbízhatóan működik, olcsó és számvitelileg nullára van amortizálva. Középtávon persze nyilván szükség van új kereskedési rendszerre, ami természetesen nem saját fejlesztés lesz, hisz a konszolidáció már a technológiai oldalon is zajlik, s a BÉT-nek sincs más lehetősége, mint csatlakozni valamely már meglévő rendszerhez. A probléma az, hogy a BÉT többségi tulajdonosa elég markánsan fogalmazza meg azon véleményét, hogy ez nem lehet más, mint az őáltala használt Xetra - anélkül, hogy bemutatná az érintetteknek, hogy a rendszer bevezetése milyen költségcsökkenéshez és hatékonyságjavuláshoz vezet. Ha jól tudom, a Xetra ráadásul a következő 5 évben verzióváltást tervez, tehát azt hamarosan ismét le kellene majd cserélni, így a sietségnek nem látom okát.
A tőzsde - mint kereskedési platform - nem egy önmagáért létező intézmény, rendeltetése, hogy egyaránt kiszolgálja a befektetőket, a kibocsátókat és a tőzsdetagokat. Sajnos azonban jelenleg egy olyan országban élünk, ahol egyesek azt gondolják, hogy ha a részvények többségével rendelkeznek, akkor bármit megtehetnek, akár a jogszerű működés határát súrolva is.
Ráadásul nem ez az első eset, hogy a BÉT megfeledkezik a piac többi szereplőjéről. Arról például, hogy csatlakoztunk a CEESE tőzsdeszövetséghez, a médiából értesültünk. Márpedig úgy gondolom, hogy úgy is, mint tőzsdetagokat, és úgy is, mint a BÉT tulajdonosait, illett volna minket előzetesen tájékoztatni. Ez a kommunikációs módszer szerintem elfogadhatatlan.
- De ha már van egy ilyen szövetség, akkor nem tűnik logikátlannak közös platformra terelni a kereskedést.
- Persze, legyen közös kereskedési rendszer. De az átállásnak csak úgy van értelme, ha mindenki egyszerre csatlakozik - nem két-három éves különbséggel -, és ha az új rendszer teljesen kiváltja a régit, azaz mind az azonnali, mind a határidős és az állampapírpiacon egyidejűleg bevezetésre kerül. Az átállás rendkívül érzékeny folyamat, amit alaposan meg kell tervezni, mivel minden piaci szereplőt komolyan érint, a kibocsátóktól az elszámolóházig. Például kicsit aggódom a Kelerért - melyet a régió egyik legjobban működő elszámolóházának tartok. Mégis, valami azt súgja, hogy a Xetra-elszámolást inkább Bécsben tervezik majd végezni, nem pedig Budapesten.
- Az átállás költségei eurómilliókban mérhetők. Ki fizeti majd, a tőzsde vagy a befektetési szolgáltatók?
- Én úgy értelmezem, hogy azok, akik csatlakozni akarnak majd a rendszerhez, márpedig ezek a befektetési szolgáltatók. Persze finanszírozhatná az átállást a tőzsde is, ez viszont a tőzsde többi részvényesének az érdekeit sértené.
- Ha a befektetési szolgáltatókkal fizettetik ki, az végső soron a befektetőkön fog lecsapódni.
- Nem biztos, hiszen a trendek nem abba az irányba mutatnak, hogy többet lehetne elkérni az ügyfelektől.
- Visszatérve a kelet-európai tőzsdeszövetségre, mit gondol, befektetői szempontból lesz ennek pozitív hozadéka? Valóban nőhet majd a likviditás a pesti tőzsdén is?
- Annak, hogy két tőzsde szövetségre lép, önmagában még szerintem semmi előnye nincs befektetői szempontból. Bécsi és prágai papírokat, sőt, az Európában forgalmazott valamennyi részvényt már ma is lehet vásárolni például a Concorde-on keresztül, ez ma sem jelent technikai akadályt. A lépésnek tehát csak akkor lenne érzékelhető hozama, ha az új rendszerben olcsóbban és könnyebben lehetne kereskedni. Erre utaló jeleket most nem látunk. Azzal az állítással kapcsolatban is kétségeim vannak, hogy ha négy piac blue chipjeit forgalmazzák majd egy platformon, az majd befektetőket vonz ide, ami jót tesz majd a magyar papíroknak is és növeli a forgalmat. Míg idehaza ugyanis ők valóban blue chipek, addig a CEESE-re betévedő befektető már mondjuk négy telekompapír vagy három olajcég papírjai közül választhat, és ez egyáltalán nem biztos, hogy a magyar részvények forgalmát növeli majd.
- Evezzünk személyesebb vizekre. Milyen érzés egy 220 éves nemzetközi privátbank éléről egy 16 éves hazai brókercég élére átülni?
- Nagy elszántsággal érkeztem a tőzsdéről az Oppenheimhez, ám hamar kiderült: a kelet-európai piaccal kapcsolatos elképzeléseik nem egyeznek az én elképzeléseimmel. Ekkor találtuk meg egymást a Concorde-dal, amelynek vezetése egy nagyon csábító kihívást jelent számomra. Kitűnő a csapat, megkockáztatom: az egyik legjobb az országban. A céget ráadásul már eddig is jól ismertem, hiszen első ügyfeleinek egyike vagyok, miközben kívülről is van rálátásom a Concorde-ra.
- S milyen lesz a munkamegosztás a cégnél eddig aktívan tevékenykedő alapító tulajdonosokkal?
- A tulajdonosok továbbra is aktívak lesznek, ám nem az operatív ügyekben, pont ezek irányítására hozták létre a vezérigazgatói státust. Az alapítók így a stratégiai kérdésekre koncentrálhatnak majd.
- A válság során tömegesen jelentek meg magyar kisbefektetők a piacon. Ez meddig tarthat?
- A folyamat tavaly ősszel kezdődött, s szerencsére az ügyfélszám dinamikus növekedésén keresztül azt a Concorde is érzékelte. Érdekes, mert előzetesen mindenki azt mondta volna, hogy a válságban az emberek óvatosabbak lesznek és biztonságosabb befektetéseket keresnek, ám ennek pont az ellenkezőjét láthattuk: komoly árfolyamesésekre a lakosság megnövekedett vásárlási kedvvel reagált, olcsónak érezve a részvényeket. Ez a folyamat egyébként más országokban is megfigyelhető volt korábbi válságok alkalmával. Nagyon remélem, hogy akik most a piacra léptek, tartósan ott is maradnak, sőt új befektetők is érkeznek majd. Magyarországon ugyanis ma még túl alacsony a közvetlen tőzsdei befektetésekkel rendelkezők aránya - miközben közvetve persze majdnem mindenki jelen van, például a nyugdíjpénztárak befektetésein keresztül. Ám úgy vélem, hogy a kisbefektetők számának növekedése - s arányuk közeledése a nyugat-európai szinthez - trendszerű folyamat, melyre a válság csak ráerősített. A kormány jelenlegi adóelképzelései alapján úgy tűnik, hogy támogatni fogják a hosszú távú megtakarítási konstrukciókat, ami mindenképpen üdvözlendő. Az öngondoskodásra való törekvés és a pénzügyi kultúra erősödése a kisbefektetők körében feltétlenül jót tenne az országnak.
- Milyen személyes tapasztalatokat szűrt le a válságból?
- Félig pedagógusként mondom, hogy mindenből lehet és kell is tanulni. A hegytetőn állni persze jobb, de a völgy alját is látni kell. Az árfolyamesések mértéke - mint mindenkit - engem is megdöbbentett, viszont most legalább ennyire meglep a fellendülés hevessége, hiszen a korrekció olyan mértékű, hogy szinte utolértük az őszi válság előtti állapotot, miközben nem látom ezt indokoltnak a fundamentumok szintjén. Sokan hasonlítják a mostani válságot az 1929-ben lezajlotthoz. Én személy szerint ezzel nem értek egyet, mert egészen más technológiai környezetben ért minket a mostani válság. Egy globálisabb, gyorsabb világot élünk ma, amit teljes egészében behálóznak a strukturált termékek.
Bízom abban, hogy a mostani a mi életünk meghatározó válsága lesz, és ugyanekkorával már nem fogunk szembesülni. Hogy milyen lesz a kilábalás, az egyelőre megjósolhatatlan, mert a döntéshozók olyan eszközöket és akkora mértékben vetettek be, amire eddig nem volt példa. Telepumpálták pénzzel a gazdaságot, az állam szerepe így elkerülhetetlenül felerősödött, miközben a bankok hitelnyújtási kedve jelentősen megcsappant. Az állam tulajdonosként, finanszírozóként és garantőrként egyaránt olyan óriási szerepre tett szert, hogy jelenleg még senki nem látja, hogy lehet ezt visszaszorítani anélkül, hogy ez egy újabb válságba torkolljon.
(Az interjút teljes terjedelmében a www.napi.hu oldalon olvashatja.)
