Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
a horvát olajtársaságnál, ez a feltétele annak, hogy a cég profitja a megfelelő szintre emelkedjen,
a menedzsmentben azonban megvan az elkötelezettség ehhez - mondta a Napinak adott interjújában Geszti László, a horvát olajtársaság néhány hete kinevezett új igazgatósági elnöke.
- Júliustól konszolidálhatja mérlegében a Mol az INA-t, ami jelentősen megváltoztathatja az eddig megszokott számokat. Milyen üzletágak lehetnek már most az erősségei a csoportszintű beszámolóknak, és melyek azok, ahol van még mit javítani?
- Az INA szerkezetében hasonlít a Molhoz, a különbség annyi, hogy nincs vegyipara. Az INA-nak két finomítója és a Molhoz hasonló méretű kitermelési üzletága van. Ez utóbbi igen sikeresen működik, és jelenleg is nyereséges. A két finomító sokkal eredményesebben üzemelhetne, de a technikai paraméterei még nem olyan magas szintűek, mint a százhalombattai és a pozsonyi finomítók. Ugyanakkor másfél-két éven belül befejeződik a horvát üzemek technikai felújítása, ami után ugyanazt a termékösszetételt tudja majd nyújtani, mint a másik két üzem. Ennek következtében pedig jelentősen megnő a finomítási tevékenység profitabilitása is.
- Időnként elhangzanak olyan hírek, hogy bezárnák a két horvát finomító közül valamelyiket, igaz ez?
- Nem, mindkét finomítót érdemes megtartani, a két üzem ugyanis kiegészíti egymást. Az, hogy 200 kilométer van közöttük, nem gond, hiszen ugyanígy működtetjük most a százhalombattai és a pozsonyi finomítót is, ahol szintén mintegy 200 kilométer van a két telephely között. A horvát finomítók által előállított üzemanyagra egyébként is szükség van, főleg a dízel iránt nagy a kereslet.
- Mi a legnagyobb gond a horvát finomítókkal?
- Az európai szabványoknak megfelelő minőségű terméket már jelenleg is elő tudunk állítani, de erre minden finomító képes. A kérdés tehát mindig az, hogy milyen mennyiségben sikerül ezt megtenni. A horvátországi finomítóknál a gondot az jelenti, hogy nagyon nagy a maradékok aránya, mivel a feldolgozás nem elég mély. Ez azt jelenti, hogy a feldolgozott 6 millió tonna kőolajból 1,5 millió tonna körüli nehézfűtőolaj marad. Ennek pedig jelenleg alacsonyabb az ára, mint magának a kőolajnak, azaz olyan terméket állítunk elő, ami olcsóbb, mint az alapanyaga. Márpedig ha ennek a terméknek az aránya 25-30 százalék, akkor ez nagyon rossz a cég számára, mivel eleve lehetetlenné teszi, hogy az üzletág megfelelő nyereséggel működjön.
- A megoldást a Molhoz hasonló maradékfeldolgozó megépítése jelenti?
- Igen, aki ugyanis rendelkezik maradékfeldolgozóval és az ahhoz kapcsolódó finomítási kapacitással, az a nehézfűtőolajat át tudja dolgozni alapanyaggá. Így ennyivel kevesebb kőolajat kell importálnia, márpedig a gazdaságossághoz ez adja meg a kulcsot. Ugyanis ebben az esetben 1 millió tonna kőolajjal kevesebbet kell behoznunk ugyanannyi üzemanyag előállításához. Tehát ennyivel több lesz a hasznunk.
- Sikerült erről meggyőzni a horvátokat is?
- Ezt már belátták, a probléma a technológia kiválasztásával van. A legjobb megoldás egy késleltetett kokszoló lenne, olyan, amilyen Százhalombattán van, ez ugyanis a leggazdaságosabb technológia. A horvátok ugyanakkor a koksz kifejezéstől félnek, mert ez egy régi poros külszíni fejtési technológiához társul náluk, annak ellenére, hogy semmi köze sincs ahhoz. A késleltetett kokszoló ugyanis az egyik legmagasabb szintű amerikai technológia, a koksz ráadásul nagyon jól eltüzelhető olyan erőművekben, amelyek erre fel vannak szerelve, és egyszerűen szállítható is. Ezt a terméket öt évre előre el lehet adni. A kevésbé jó megoldás az a fajta maradékfeldolgozás, ami után ismét csak nehézfűtőolaj marad, amit nem lehet elégetni, és sokkal nehezebb szállítani is. (Ilyen technológiával működik a Slovnaft finomítója.)
- Mikorra rendeződhet ez a kérdés?
- Amennyiben minden vitát hamarosan le tudunk zárni, akkor 2011 végére a maradékfeldolgozónak is el kell készülnie. A finomításnak természetesen addig is eredményesnek kell lennie, és ehhez van is benne üzemelési tartalék. Jelenleg kezdtük el azt a négy hónapos programot, amelyben az INA teljes egészét átvizsgáljuk működési szempontból, hogy ki tudjunk aknázni minden tartalékot a cégből, ami ezeken a technológiai felújításokon kívül benne van.
A létszámleépítésről
- A hatékonyságvizsgálat komolyabb létszámleépítéssel is járhat?
- A három szakszervezettel már akkor leültem tárgyalni, amikor még meg sem száradt a tinta a kinevezésemen. Ekkor elmondtam nekik, hogy fizikai munkásokat nem fogunk elküldeni, a szakemberekből ugyanis hiány van. A hatékonyság növelésének nem is ez a kulcsa. Az irodai alkalmazottak esetében alacsony hatékonyságmutatókat sejtünk, mert ahogyan minden állami vállalatnál, itt is nagyon sok lehet a felesleges ember. Azt, hogy pontosan mennyi dolgozóról van szó, jelenleg még nem tudjuk, a költséghatékonysági program azonban majd erre is választ ad.
- A horvát sajtóban már most támadások voltak a leépítések miatt, komoly ellenállásra számítanak?
- Tizenhét vezetőt feloldottak a kötelezettségei alól, azonban ők sem maradtak állás nélkül, valamint a továbbiakban is a menedzseri szerződésükben foglaltaknak megfelelően kezeljük őket, így nem igazak azok a hírek, hogy 80 embert küldtünk el. Fontos azt is látni, hogy az esetleges személycseréknek a lényege az, hogy a tapasztalatot oda vigyük, ahol arra szükség van a csoporton belül. A leépítésekkel biztosan lesznek még gondok, mert amikor már látszik, hogy mennyi fölösleges ember dolgozik az INA-nál és megkezdődnek az elbocsátások, sokakat érzékenyen fog érinteni. Ugyanakkor ezt fel kell vállalni, hiszen ez egy olyan lépés, amire szükség van, és amin például a Mol is keresztülment, s ezáltal lett kiemelkedően hatékony cég, amilyenné az INA is válik terveink szerint.
- Mégis mennyien dolgoznak most az INA-nál, és mennyien maradhatnak?
- Jelenleg mintegy 16 000 embert foglalkoztatunk csoportszinten, de valójában kevesebbre van szükség. Ez nem jelenti azt, hogy tetemes leépítéssel kell számolni, ugyanis ebben a számban benne van mintegy 3000 benzinkutas, akik az elképzelések szerint a nyugat-európai és a magyar gyakorlathoz hasonlóan a kiszervezett cégekben dolgoznak majd tovább. Az átalakítás azonban egy többéves folyamat, hiszen kapkodni és fűnyíróelvet alkalmazni nem szabad. Ezt a folyamatot csak értelmesen, szerkezeti átalakításokkal egybekötve lehet végigvinni.
- Mi a gond a töltőállomás-hálózattal?
- A horvátországi kiskereskedelmi hálózat kiterjedt, jól lefedi az országot. A forgalom is elég nagy, ugyanakkor a nyereségességen lehet még javítani, hiszen hatékonyságuk nem megfelelő. A kutasoknak elég sok olyan költségvonzata van, amire eddig nem voltak elég érzékenyek, ezért drágán működik a hálózat. Éppen ezért a működési formán kell változtatni, ahol az európaihoz hasonló formában gondolkodunk. (Magyarországon üzemeltetési szerződést kötnek a kutasokkal, akik így érdekeltek lesznek a hatékonyabb működtetésben, és nem alkalmazottai a Molnak - a szerk.) A kutasok létszáma tehát megmarad, csak más formában, nem a cég bérlistáján, hanem a szerződéses partnerekén fognak szerepelni.
A finanszírozásról
- Visszatérve a finomítói beruházásokhoz, van erre elegendő pénz, vagy szükség lesz újabb hitelekre?
- A finomítói program végigviteléhez még 100-300 millió dollár közötti hitelre lesz szükség. A teljes beruházás összege közelíti a 1,5 milliárd dollárt. A maradékfeldolgozás ugyanis drága technológia, ugyanakkor mindenképpen megéri.
- Nem lesz gond a cég eladósodottságával?
- Az INA eladósodottsága az átlagon belül van, ez önmagában nem okoz problémát. A gond inkább az, hogy most nehezebb új hitelekhez hozzájutni. Ebben segít viszont, hogy az INA a Mol-csoport tagja, s a jelentős anyagi erővel a háta mögött könnyebb lesz a forrásbevonást végrehajtani. Ezekre a lépésekre egyébként az INA már évek óta nem lenne képes a Mol nélkül.
- Mindent egybevéve 500 millió dolláros hatékonyságjavulásról lehetett hallani az INA esetében. Reális-e ez a szám, és mikortól lehet komolyabb eredményeket várni?
- A finomítás technikai fejlesztése az INA-ban rejlő tartalékok 70 százalékát hozhatja magával, míg a belső tartalékok 30 százalékot jelenthetnek, ami önmagában jelentős ugrás. Az 500 millió dollárból így 100 milliót hozhat a belső szerkezetátalakítás, a többi pedig a gázkereskedelem leválasztásából és a technológiai fejlesztésekből jön össze. Amennyiben eljutunk ide, akkor ez azt jelenti, hogy az INA nyereségtermelő képessége 50-60 százaléka lesz a Molénak, ami a méretbeli különbségekből adódik.
- A Mol esetében mostanában a legtöbb fejtörést az oroszok tulajdonszerzése okozza, így megkerülhetetlen a kérdés: aggódnak emiatt a horvátok?
- Igen, aggasztja őket, és ez a kérdés állandóan téma is. Ez teljesen érthető, hiszen én már 30 éve vagyok az olajiparban, és azóta ellenséges vagy nem egyeztetett felvásárlás ebben a szakmában nem volt, néhány kisebb cégeket leszámítva. Olyan létezik, mint a Dallasban, hogy kis cégek megveszik egymást, azonban a nagyobb vállalatok esetében a szakirodalom nem említ ilyet. Ezek a cégek komoly társadalmi érdekeket érintenek, így ez mindenütt automatikusan politikai kérdéssé is válik.
