Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Tízszázalékos részesedést vásárolt a Mol Kurdisztánban a Pearl Petroleum Company Limitedben a Crescent Petroleumtól és a Dana Gas PJSC-től. A Pearl az iraki kurd területen található két legjelentősebb gázmező tulajdonosa, amelyek már most közel egymilliárd köbméternyi gázt termelnek ki évente. A résztvevők becslései szerint pedig 2014-re több mint napi 3 milliárd standard köbláb (évente mintegy 31 milliárd köbméternyi) gázt hozhatnak felszínre évente, a teljes hazai gázkitermelés több mint tízszeresét. A Mol mellett az OMV is kapott 10 százalékot a Pearlben, míg azonban a hazai olajcég 6 millió 271 ezer 142 (az OTP-től és az MFB-től visszakapott) saját részvényét adta cserébe, az OMV első lépésként 350 millió dollárt fizetett. Később az összeg az OMV közleménye szerint - a sikeres találatoktól függően - nőhet. A Mol-részvényeket ennek alapján mintegy 11 850 forintos áron számíthatták be a felek, azt viszont nem tudni, hogy a Mol a részvények potenciális áremelkedését vagy más ellentételezést számíttatott-e bele az ügyletbe a későbbi siker esetére.
A szerződéssel - úgy tűnik - megoldódhat az európai gázellátás egyik nagy dilemmája, a Nabucco gázvezeték legégetőbb problémája: honnan is kerül majd bele elegendő gáz. Az iraki Khor Mor és Chemchemal gázmezők - amelyeken mellesleg nagy mennyiségű, szintén jelentős értéket képviselő kondenzátum is található - kapacitása az előzetes becslések szerint elegendő lehet a Nabucco gázvezeték ellátására (korábbi szakértői vélemények szerint ahhoz, hogy egy vezeték pénzügyileg jó megtérülést hozhasson, hosszabb távon legalább évi 30 milliárd köbméter gázt kell szállítania). Az Európai Unió által a gázellátás biztonsága érdekében támogatott Nabucco vezeték megépítése ezzel az eddigieknél sokkal közelebb kerülhet a megvalósuláshoz. A Mol közleményéből ki is derül, hogy az olajcég szándéka a befektetéssel többek között éppen ez volt: a Mol képes lesz arra, hogy a Nabucco gázvezetéket (vagy annak valamilyen alternatíváját) jelentős mennyiségű gázzal lássa el. Mindezek fényében nyilvánvalóan nem tekinthető véletlennek, hogy a Gazprom éppen pénteken jelentette be Szerbiával, Bulgáriával és Görögországgal kötött megállapodásait a Déli Áramlatról.
A Mol számára a megállapodás több szempontból is kedvező, amit a pénteki áralakulás fényében néhányan valószínűleg már a bejelentést megelőzően "felismerhettek". A társaság újabb jelentős sajátrészvény-csomagját juttatja el olyan befektetőkhöz, akiknek részvénytulajdonlását még a legellenérdekeltebb felek sem kérdőjelezhetik meg. Korábban éppen az OMV-vel folytatott felvásárlási harc elemeként érték olyan vádak a Mol menedzsmentjét, hogy tulajdonképpen saját rendelkezési körén belül tartja a részvényeket a kölcsönadási szerződésekkel (ez még hasznos lehet egy Szurgutnyeftyegazzal a tulajdonosi körben). A Crescent Petroleumot és a Dana Gast ilyen vádak aligha érhetik. A két tulajdonos bizonyos szempontból egynek számít, a Dana Gas ugyanis egy tőzsdei cég, sok tulajdonossal, az abu-dzabi tőzsdére bevezetve, amelyet részben a Crescent hozott létre és ma is több mint 20 százalékos tulajdonosa. A Crescent, azaz félhold, ugyanakkor egy már a 70-es években is létező, magántulajdonban lévő közel-keleti olajtársaság.
Ugyanakkor a Mol ezzel a lépéssel megvalósítja azt, amit a omániakkal kötött szerződésekkel nem sikerült: valódi olajipari eszközöket kap cserébe, ami kedvező mind a nemzetközi befektetői megítélés, mind a cég szempontjából.
A közel-keleti eszközök megszerzésével a Mol portfóliója is színesebb lesz. A Szurgutnyeftyegazzal való rossz viszony okán bizonytalan státusú oroszországi olajmezőket ellensúlyozhatja a szénhidrogén-kitermelésbe való bekapcsolódás. Még akkor is, ha a kurdisztáni mezők ma szintén nem a legbiztosabb befektetésnek számítanak a világon (ugyanakkor a Molnak már van tapasztalata ilyen téren is, hiszen a pakisztáni kitermelés sem mondható életbiztosításnak manapság). Mindemellett a Mol a mostani projekttel letette a voksot a Nabucco gázvezeték mellett, ráadásul vállvetve az OMV-val, amely mostanáig nagy ellenségnek számított.
A részvényesek szempontjából a tranzakció mindenképpen jó hír, lehetséges, hogy még a hét elején megjelenő kedvezőtlen várakozások övezte gyorsjelentést is felülmúlóan. A nagy kérdés ugyanakkor az, hogyan reagál erre a Mol orosz tulajdonosa, ez utóbbi akcióját éppen most hozta újra kapcsolatba a Kremllel a Kommerszant. A Mol ugyanis még a korábbinál is kívánatosabb felvásárlási célponttá vált, ami akár a Szurgutnyeftyegazt is újabb erőfeszítésekre ösztönözheti a Mol megszerzése érdekében. Igaz, eddigi erőfeszítéseivel nem ért el túl nagy sikert, többek között a Mol menedzsmentjét támogató közel 50 százalékos részvénycsomagnak köszönhetően. Ebben a részvénycsomagban benne van az Oman Oil több mint 7 millió részvénye is. A mostani tulajdonosok szándékairól egyelőre keveset tudni, de a Mol közleményében minden érintett a stratégiai partnerséget hangsúlyozza. Nagy valószínűséggel a mostani, 6 százaléknyi részvény is stabil kezekbe került (a Mol nem fűzött megjegyzést ahhoz a feltételezésünkhöz, hogy a pénteken aláírt szerződés is tartalmazna olyan klauzulát, amely az új tulajdonosok számára is valamilyen módon korlátozza Mol-részvényeik piacra dobását). Kevéssé valószínű ezek után, hogy rövid távon felvásárlási harc bontakozzon ki a részvények körül - különösen, mivel a nemrég elfogadott alapszabály finoman szólva is nehézzé teszi a cég irányításának átvételét -, ugyanakkor hosszabb távon a terület felértékelődésével egy, a korábbinál is értékesebb olajcég képe rajzolódhat ki.
(A szerző rendelkezik Mol-részvényekkel.)
