Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A közelmúltban bevezették a tőzsdére a két, április elején zárt végűvé alakult nagyobb ingatlanalapot, először a Raiffeisen Ingatlant, majd később az Európát. Kötés egyelőre egyikre sem született, ami egyértelműen a vételi oldal gyengeségének tulajdonítható. A Raiffeisen értékpapírjára hétfőn és kedden délután 1,2 és 1,3 forint körül is voltak már kisebb eladási ajánlatok, 1,4 és 1,5 forintnál pedig nagyobb (pár millió forintos) tételek, vevő azonban egyetlen darabra sem jelentkezett. Annak ellenére, hogy a tőzsdén - bár igen nyomott áron - elő-előfordul vételi ajánlat még olyan értékpapírra is, amelyre még soha egyetlen kötés sem született. A legalacsonyabb eladási ajánlat a Raiffeisen Ingatlanra mintegy 21 százalékos diszkontot jelent már ahhoz az árhoz képest (1,503854 forint jegyenként), amit április elején az alapból kilépő befektetők kaptak.
Információnk szerint a vételi oldal - finoman szólva vett - gyengeségének az ingatlanbefektetésekkel kapcsolatos szkepszis, a válság mellett más okai is vannak. Egyrészt, ha valaki elolvassa az alap kibocsátási tájékoztatóját, azt látja, hogy a Raiffeisen Bank diszkriminálja a másodpiacot, csak azoknak a befektetőknek nyújt tőke- és hozamgaranciát (évi 6 százalékot), akik az átalakulás napján is tulajdonosok voltak, ráadásul befektetési jegyüket a teljes futamidőre (négy évig) megtartják. Ami a vevők hiányán keresztül nyilván az alapban maradt, esetleg sokáig hűséges, de pénzzavarba kerülő ügyfelekre is visszaüt.
Egy másik probléma, hogy információnk szerint a kisebb-nagyobb hazai magánbefektetők, spekulánsok által szívesen használt egyes elektronikus kereskedési rendszerek nem biztosítják ezen értékpapírok adásvételét. Van olyan is (KBC Equitas), amely a korábbi, 10 ezer forintos névértékű befektetési jegyekkel tökéletesen boldogul, az újabban bevezetett, egyforintos névértékű papírok esetében viszont képtelen a tizedesjegyek kezelésére.
