Mivel a kamatemelési várakozások szinte teljesen eltűntek a piacról (helyüket a bizonytalan időre vonatkozó csökkentési várakozások vették át), nem fenyegeti - hitük szerint - a kötvényvásárlókat az a veszély, hogy kamatváltoztatás értékelné le papírjaikat. Sőt, ha majd csökken a kamat - aminek időpontjára nézve még találgatni sem nagyon mernek -, inkább felértékelődhetnek. Ezért a korábbinál jóval bátrabbak lettek a vevők. Az intézményi befektetők nagyobb súllyal szerepeltetik az általuk kezelt portfóliókban az állampapírokat, ami természetesen keresletnövelő, így hozamcsökkentő tényező. Ilyen körülmények között - amikor csekély egy komolyabb hozamemelkedés veszélye - az alacsonyabb hozam nem gátolja meg a befektetőket a vásárlásban, tehát a kisebb mértékű hozamcsökkenésnek nincs keresletet visszafogó ereje. A külföldi befektetők esetében egy ellentétes tendencia is érzékelhető, nevezetesen a forintpozíciók fokozatos visszaszorulása, ami állampapír-piaci kínálatot is teremthet, már amennyiben a forintpozíciók állampapírban vannak. Ez a pótlólagos kínálat azonban nem látszott a piacon, tehát vagy könnyedén felszívta az intenzív kereslet, vagy a likvidált forintpozíciók más eszközökben testesültek meg. A forinteladásoknak az lehet az oka, hogy a sorozattá vált kamatemelések megszűnésével megszűnnek a forint további erősödésével kapcsolatos várakozások is. Más szóval többen úgy gondolják a külföldiek közül, ideje realizálni a forinton elért profitot, azaz visszaváltani a forintot saját devizájukra (jellemzően euróra). Ebből viszont az következik, hogy a forintnak lassan (hiszen nem valamiféle pánikszerű cselekvésről van szó), de fokozatosan gyengülnie kell - s legalábbis tendenciáját tekintve éppen ez történt a múlt héten. A nemrég még a 230 forintos szint körül tanyázó euró most átköltözött nagyjából az 5 forinttal magasabb árcentrum környékére, itt azonban - legalábbis egyelőre - stabilizálódni látszik. A jövőt illetően alaposan megoszlanak a vélemények; néhányan gyengülést, néhányan erősödést várnak, de a változás mértékét a közeljövőre nézve jellemzően 5 forintnál kisebb mértékűnek gondolják a szakértők. A forint jelenlegi gyengülésében persze szerepet játszik a nemzetközi környezet is, a feltörekvő országok nemzeti valutái kisebb-nagyobb mértékben mind gyengültek a múlt héten. (A cseh korona kamatcsökkentés miatt, de más okból a lengyel zloty, a török líra és a dél-afrikai rand is. A szlovák korona a közelgő átváltás miatt az euróhoz kötődik, azt tehát már nem kell figyelni ebben a körben.)
Visszatérve az állampapírpiacra, a múlt hét a diszkontkincstárjegy-aukcióké volt. A három és tizenkét hónapos papírokon kívül most hathetes kincstárjegyet is árverésre bocsátottak. A kereslet alakulása igen érdekes volt: jellemzően (hat és tizenkét hónapos papír) tülekedtek a befektetők a papírokért, a kibocsátó ezért mennyiséget is emelt, azonban a három hónapos kincstárjegynél épp ellentétes folyamatnak lehettünk tanúi. Míg ugyanis a másik két sorozatot több mint háromszorosan túljegyezték (ezért 10-10 milliárdos volt a mennyiségi emelés), a mostoha három hónaposból a felajánlott 40 milliárdra kevesebb mint 42 milliárdnyi igény érkezett. Itt is ugyanakkora, tehát 10 milliárdos mértékben változott a kibocsátott mennyiség, csak éppen nem felfelé, hanem lefelé. A dolog még a papírok különböző lejáratával sem magyarázható, hiszen eléggé különös, hogy míg a hathetes és egyéves papírért egymás sarkát tapossák a befektetők, a három hónapos alig kell valakinek. Így eshetett meg, hogy a 3 hónapos aukciós átlaghozam a megelőző hetihez képest négy ponttal emelkedett, nem beszélve arról, hogy - mint az gyér kereslet esetén lenni szokott - a maximum jelentősen, ezúttal 5 ponttal meghaladta az átlagot. Eközben trendszerűen minden futamidőben csökkentek a hozamok a héten, igaz, a keddi nap (amikor a három hónapos papírt aukcionálták) kivétel volt, akkor ugyanis kismértékben emelkedtek. A három hónapos papír kudarcának oka tehát az éppen az aukció napján enyhe korrekció jeleit mutató pillanatnyi piaci helyzet lehetett.
Ádám Zsigmond