Az euró a múlt héten a kereksége okán akár lélektani határnak is nevezhető 260 forintos szintet tesztelgette alulról, áttörni viszont nem tudta. A kerek szám támasza látszik olyan erősnek, hogy erre ezen a héten se kerüljön sor. Itt persze rögtön megjegyzendő, hogy a forint visszaerősödése mellett sincsenek komoly érvek. Így valószínűleg rövid távon nem történik semmi különös, hacsak a régiós hatások közbe nem szólnak, azaz nem söpör végig egy nagyobb erejű vételi vagy eladási láz a feltörekvő piacok háza táján.
A gyenge forintot egyébként is lehet nemzetközi tényezőkkel indokolni. (Ebből persze következik, hogy a még gyengébbet is lehetne adott esetben.) Köztudomású, hogy a világ tőzsdéin bizonytalanság, ha úgy tetszik, válság uralkodik, s különösen érzékenyen érinti mindez a feltörekvő piacokat. A nemzetközi hangulat tehát általában véve sem preferálja mostanában hazánkat és a hasonló országokat, mint befektetési területet. A bizonytalanságot jelzi, hogy bár összességében egész héten szűk volt az árfolyam mozgási sávja (258-260 forint), ezen belül viszont rövid idő alatt komoly kilengések voltak tapasztalhatók.
Az állampapírpiacon eközben eléggé nyugodt mederben folytak a dolgok. A hozamok lustán mozogtak, különösebb izgalom jelei nélkül. Önmagáért beszél a három hónapos diszkontkincstárjegy aukciójának eredménye, a sikeres ajánlattevők két csoportba sorolhatók: akik 7,43 százalékos hozamszinten pályáztak (ez lett a minimumhozam) és akik a 7,44 százalékos maximumon. A megelőző héthez képest mindenesetre három bázisponttal csökkent az átlaghozam. Ennél a papírnál természetesen nagyobb mozgások igen valószínűtlenek, mert a hozam nagyban függ a jegybanki kamattól - ami pedig minden jel szerint még jó ideig változatlan marad.
Új tízéves sorozat került forgalomba a csütörtöki kötvényaukcióval: a 2019/A-ból első alkalommal - nyilván a jó likviditás mihamarabbi kialakulását segítendő - a szokottnál nagyobb, 55 milliárdos tételt tervezett piacra dobni a kibocsátó, azonban végül lefelé kerekítette a volument. Gondolhatnánk, hogy az új sorozat árazása némileg megfeküdte a piaci szereplők gyomrát, hiszen a szokottnál nagyobb, ötpontos különbség volt a maximum és az átlag között (utóbbi 7,12 százalék). Ez persze arra is utalhat - s ez a valószínűbb -, hogy gyér volt a kereslet reális áron (összesen egyébként 85 milliárdos névértékre nyújtottak be igényt), ezért került sor a mennyiség csökkentésére.
Három, a közeljövőben lejáró kötvénysorozat piacon levő mennyiségét összesen 96 milliárddal sikerült csökkenteni a visszavásárlási aukciókon. A volumen mintegy kétharmadát a 2009/E tette ki. (A másik két papír az idén júniusban, illetve augusztusban kifutó 2008/C és 2008/E volt.) A 2009/E esetében a benyújtott 31 ajánlatból 14-et el is utasítottak, 22 milliárdnyi névértékben. A másik két kötvénynél, akár a volument, akár az ajánlatok számát nézzük, sokkal nagyobb volt az elfogadási arány. Ezen aránytalanságok oka valószínűleg abban keresendő, hogy a két 2008-as sorozatból már több alkalommal volt visszavásárlás, a 2009/E-ből viszont most először. A szokásokhoz képest egyébként igencsak korán, hiszen a papír 2009. április 24-én jár le, tehát még egy közbülső kamatfizetés is hátravan. A háromféle kötvényt 7,45-7,51 közötti hozamszinten vásárolta vissza az ÁKK.
Ha a visszavásárlási volument összevetjük a heti elsődleges piaci forgalommal, azaz az aukciókkal, különös következtetés adódik. Jelesül az, hogy a múlt héten az elsősorban kibocsátással, azaz állampapírok eladásával foglalkozó ÁKK meglehetősen szokatlan módon az aukciós forgalomban nettó vevő volt. Mégpedig 26 milliárd forint értékben, hiszen 96 milliárdnyi kötvényt vásárolt az elsődleges forgalmazóktól vissza, diszkontkincstárjegyből és kötvényből pedig együttesen 70-et adott el nekik (némi, de nem zavaró pontatlanságot jelent, hogy névértéken számoltunk).
Ádám Zsigmond