Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az euró/dollár a hét első felében még az 1,4800-1,4850-es szinteken tartózkodott, majd csütörtök-péntek folyamán 1,4650-re esett. A dollár/jen hasonló ütemezéssel 108,5-ről 111-re emelkedett.
A magyarázat ismét a kockázatvállalási hajlandóságban keresendő: a piacok kockázati kereslete erősödött az elmúlt napokban, s ez a jól ismert mechanizmusokon keresztül az amerikai deviza felértékelődéséhez vezetett. A kockázatos eszközök iránti élénkebb kereslet illusztrálására csak két szám: a Standard & Poor's-500 részvényindex a múlt hétfői mélypontról több mint 5 százalékkal emelkedett, az ugyanezen részvényindexre kiírt opciók implikált volatilitását, vagyis a várt árfolyam-ingadozást követő VIX index 29-ről 23-ra esett. Mivel a közelmúlt piaci turbulenciái elsősorban amerikai tényezőkből eredeztethetőek, ezért a kockázati étvágy csökkenése vagy erősödése elsősorban a dollárt gyengíti vagy erősíti.
A javuló hangulat jelentős részben annak köszönhető, hogy az amerikai gazdaságpolitika a jelek szerint kész további lépésekre a kockázatos jelzáloghitelek körüli problémák kezelésére. Közvetlen segítséget jelenthet az amerikai pénzügyminiszternek az az ötlete, hogy a fizetési nehézségekkel küszködő adósok egy részénél a havi törlesztőrészletet fagyasszák be a kezdeti, kedvezményes szinten. A felvetést a legnagyobb jelzálog-hitelezők támogatják, a részletek azonban még kidolgozásra várnak, a jelzáloghiteleket tartalmazó kötvények tulajdonosainak mindenesetre ez feltétlenül pozitív hír. Közvetett támogatást jelent az amerikai pénzügyi szektornak az, hogy a Fed helyzetértékelése érezhetően változott. Az elmúlt hetekben jól láthatóan eltávolodott egymástól a piac és a jegybank prognózisa: a befektetők szinte biztosra vették a decemberi újabb kamatcsökkentést, a Fed viszont többször is leszögezte, hogy kiegyensúlyozottnak látja a növekedési és inflációs kockázatokat. A héten ugyanakkor előbb Donald Kohn, a nyíltpiaci bizottság alelnöke, majd Ben Bernanke, a jegybank első embere is lényegesen puhább hangnemet ütött meg, a kommunikációban a növekedési kockázatokra helyezték a hangsúlyt. Magyarul: a jelenlegi helyzet szerint december 11-én újabb negyed százalékponttal, 4,25 százalékra csökken az amerikai jegybanki alapkamat.
A pénzügyi szektor természetesen igyekszik saját magán is segíteni, ami szintén javította a piaci hangulatot. Előbb a Citigroup jelentette be, hogy 7,5 milliárd dolláros tőkeinjekciót kap Abu-Dzabitól, majd a belga Fortis közölte, részesedést vásárolt benne az egyik legnagyobb kínai biztosítótársaság. A jelek szerint tehát ezeken az árszinteken már vannak vásárlók, mégpedig olyanok, amelyek hosszú távú finanszírozással rendelkeznek, tehát könnyen "kiülik" az esetleges további volatilitást. Arról természetesen szó sincs, hogy kilábaltunk volna a gödörből. Az amerikai lakóingatlan-piac továbbra is romokban hever, egyáltalán nem biztos, hogy a legrosszabb fázis már mögöttünk van. A legnagyobb kockázat változatlanul az, hogy az eddig relatíve izolált problémák az ingatlanpiacról és a pénzügyi szektorból átterjednek a lakossági fogyasztásra. A Fed eddigi kamatcsökkentései definíció szerint csak a már most előre látható gazdasági lassulásra, vagyis a lakóingatlan-piaci korrekcióra reagáltak, nem a kockázati forgatókönyvre, azaz a háztartások fogyasztásának esetleges visszaesésére.
A piacok is elég messze vannak még a normális működéstől. A bankközi pénzpiacokon az egy-három hónapos pénzek kamata messze a jegybanki alapkamatok fölött van és emelkedik, a dollár, az euró és a font esetében egyaránt. A jegybankok ugyan ígéretet tettek a szükséges likviditás biztosítására, de ez egyelőre nem nyugtatta meg a bankokat. A jelek szerint a pénzintézetek közel sem olyan nyugodtak, mint mondjuk a részvénypiacok...
