Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A dollár megint zuhanórepülésbe kezdett, az euró/dollár keresztárfolyam pénteken 1,4960-on ismét történelmi csúcsra jutott. A dollár/jen pedig egészen 108-ig süllyedt a hét végére, pedig nem is olyan rég, július elején még 123-on jegyezték a keresztárfolyamot. Az amerikai jegybank árfolyamindexe szerint a dollár a fejlett piaci devizákkal szemben már majdnem 40 százalékkal gyengült 2002 elejéhez képest. Az amerikai gazdaság hosszú évek óta fennálló pénzügyi egyensúlytalanságai miatt számos elemző komoly leértékelődést várt már régóta a dollártól, s ez - habár pár éve még sokan kinevették a felvetést is - kétségtelenül bekövetkezett. A kockázat most már az, hogy ez az eddig többé-kevésbé rendben lezajló dollárkorrekció nem csap-e át egy komolyabb árfolyamválságba, ami valószínűleg egy jó időre megpecsételné az amerikai gazdaság sorsát. S innen persze már csak egy lépés a világgazdaság drámai lassulása is.
A dollár értékvesztése mögött továbbra is a hitelpiaci válság, illetve a pénzügyi szektor instabilitása áll, amerikai fókusszal. Elemzői becslések egyre feljebb srófolják a kockázatos amerikai jelzáloghiteleken várható veszteségek összegét. Augusztusban a konszenzus még 50-100 milliárd dolláros összesített értékről szólt, ma már inkább 300-400 milliárdról szokás beszélni. Ehhez társul, hogy kezdenek romlani a más típusú lakossági hitelek mutatói is. A múlt héten például az egyik legnagyobb és jellemzően jó minőségű ügyfelekkel szerződő jelzálog-hitelező, a Freddie Mac tőzsdei értékének negyedét vesztette el, amikor bejelentette, hogy emelte a várható veszteségekre képzett tartalékot.
A legnagyobb hitelkártya-társaságok szintén sorra jelentik be, hogy többet kénytelenek félretenni a várható nem fizetések miatt, s hasonló a helyzet az autófinanszírozásban is. Európában a múlt hét közepén gyakorlatilag bezárt az úgynevezett fedezett jelzálogkötvények piaca, pedig ezek a legbiztonságosabb jelzálogtípusú befektetések közé tartoznak, általában AAA minősítést kapnak a hitelminősítő intézetektől. A befektetői bizalom azonban oly mértékben lecsökkent mindenféle jelzálogkitettség irányában, hogy a likviditás egyszerűen elpárolgott erről a piacról is.
Jegybanki szempontból a legaggasztóbb az, hogy ismét erősödnek a rendszerszintű problémák. A legélesebben ez megint a bankközi pénzpiacokon látszik, ahol a két-három hónapos kihelyezések egyre magasabb felárat követelnek a jegybanki alapkamathoz képest, s ez így van az Egyesült Államokban, az eurózónában és a Nagy-Britanniában is. Péntek este az Európai Központi Bank bejelentette, hogy a héten likviditásnövelő lépéseket tesz az európénzpiacon: utoljára augusztus-szeptemberben volt ilyenekre szükség. Kereskedők beszámolói szerint elszivárgott a likviditás a derivatív piacok jelentős részéről is, a befektetők egyszerűen nem akarnak partnerkockázatot vállalni. (Ennek megfelelően a tőzsdei derivatívok forgalma viszont nem csökken, hiszen ott nem kell félni a partner csődjétől.) A befektetők központi témája újra az, hogy a pénzügyi rendszer (főleg az amerikai) mennyire stabil, meddig tűri még a megrázkódtatásokat.
A likviditás tehát hiánycikk, a befektetők a biztonságot keresik, s ennek egyenes következménye az állampapírhozamok drámai csökkenése. Az amerikai jegybanki kamat 4,5 százalék, s ehhez képest a kétéves hozam 3, a tízéves pedig 4 százalék. Ez már magában is jó magyarázat a dollár további gyengülésére. A jennél pedig ismét meg kell említeni a carry-ügyleteket, ahol alacsony kamatozású forrásból finanszírozza a befektető a potenciálisan magas hozamú eszközeit. Az ilyen típusú ügylet profitabilitása az árfolyam volatilitásától függ, így ha az árfolyam-ingadozás mértéke emelkedik, vagyis a kockázati étvágy csökken, akkor ezeket a pozíciókat a befektetők kezdik felszámolni. Magyarul, ha a piac nem szereti a kockázatot, akkor a jen erősödik. A korreláció az amerikai részvénypiac és a jen között szinte tökéletes ebben az évben.
