A kínai cégek lassan már amerikai társaikat is lekörözik tőkebevonásban, ezzel pedig sajátos kihívás elé állították a kínai tőzsdefelügyeletet: hogyan alakítsák át a pénzügyi piacokat, miként kamatoztassák a folyamatok drámai változását. Olybá tűnik, Peking válaszképpen komolyan fontolgatja egy egységes kereskedési platform létrehozását, amit a hongkongi, a sanghaji és a sencseni tőzsde összevonásával kíván elérni. S míg hivatalos források nem erősítették meg a híreszteléseket, Chris Oliver a MarketWatch ázsiai irodájának vezetője szerint az ötlet - a három érintett tőzsde között a közelmúltban tapasztalt fokozott együttműködés fényében - nem is tűnik a valóságtól nagyon elrugaszkodottnak. A lépés egyébként több szakértő szerint is ésszerű döntés lenne mind gazdasági, mind stratégiai megfontolásokból, és hosszú távon olyan rendszert eredményezhetne, amely akár a londoni és New York-i tőzsdék kereskedési potenciáljával is felvehetné a versenyt. Az idei év első 7 hónapja során a három tőzsde összesen 1030 milliárd dolláros forgalmat bonyolított le, amivel a 8. helyet foglalnák el a rangsorban.
Márpedig Kína már számos mutatót tekintve csúcsot döntöget. Idén a szárazföldi területeken (ebbe Hongkong, Makaó és természetesen Tajvan nem tartozik bele) bejegyzett cégek önmagukban 62 milliárd dollárnyi tőkét vontak be részvényeladásokból az első három negyedévben, ez pedig a világon végrehajtott elsődleges részvénykibocsátásoknak (IPO) több mint a negyedét teszi ki. Ráadásul az előrejelzések szerint az utolsó negyedben - újabb IPO-k révén - további 39,5 milliárd dollárt fognak bevonni a gazdaságba, amivel éves szintre vetítve elérik a bűvös 100 milliárdos határt, az országot immár második éve az egyik legkívánatosabb piaccá emelve. Ha ilyen összegek repkednek a levegőben, csak egy bolondnak nem érné meg a tőzsdék összevonása - véli Francis Lun, a Fulbright Securities hongkongi irodájának kutatási igazgatója.
A megvalósítással azonban már adódhatnak problémák. A Kínai Népköztársaság szigorúan ellenőrzi a határait átlépő tőkemozgásokat, nem úgy Hongkong, amely pénzügyi központi szerepét elsősorban liberalizált tőkepiacának köszönheti. A tőzsdeegyesítés miatt minden bizonnyal tiltakoznának a hongkongi tőzsdeüzemeltető (HKEx) részvényesei, hiszen - joggal - tarthatnának attól, hogy a szárazföldi területekkel kialakuló szorosabb tőzsdei kapcsolatok következtében sérülékenyebbé válna a jelenleg a hadügyektől és külpolitikától eltekintve autonómiát élvező terület a pekingi politikai befolyással és bevatkozásokkal szemben. Ráadásul az északkeleti partvidéken fekvő Sanghaj, illetve a déli Sencsen teljesen más felügyeleti és jogszabályi kultúrában működik, mint az 1997-ig brit fennhatóság alatt álló Hongkong. A HKEx elnöke még szeptemberben utalt rá, hogy fontolgatják az egyesülés lehetőségét, azonban hangsúlyozta, a lépés megtétele előtt számos problémát kéne áthidalni, nem utolsósorban a jüan konvertibilitásának hiányát, valamint a tőzsdék közti strukturális különbségek felszámolását.
