Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A dollár kurzusa egyelőre megállíthatatlanul süllyed tovább, miután az amerikai gazdaságról újabb negatív hírek érkeztek a múlt héten. Elsősorban ismét az ingatlanpiac helyzete nyugtalanító.
Az euró/dollár keresztárfolyam 1,41-en kezdte az elmúlt hetet, s tegnap délelőttig folyamatosan emelkedve, 1,4280-on újabb történelmi csúcsot ért el. Az amerikai jegybank által számolt, a fejlett piaci devizákat figyelembe vevő nominális árfolyamindex pénteken 74,8-on ismét historikus minimumot regisztrált. A fejlett piaci devizakosárral szemben a dollár az elmúlt másfél hónapban több mint 5 százalékot gyengült. A dollár/jen ugyanakkor változatlanul kivétel, az árfolyam a múlt héten is 114-116 között ingadozott, ami megfelel az elmúlt egy hónap tapasztalatának.
A dollárt rövid távon továbbra is a relatív gazdasági növekedési, illetve kamatvárakozások határozzák meg, az amerikai gazdaságról pedig jellemzően negatív hírek érkeznek. Így például kijöttek az első augusztusi ingatlanpiaci adatok, amelyek már részben mutathatják a hitelpiaci krízis hatásait. A már létező lakóingatlanok forgalma év/év alapon 4,3, az új lakóingatlanok forgalma pedig 8,3 százalékkal esett vissza az előző év hasonló időszakához képest. A húsz legnagyobb amerikai város lakóingatlanárait követő Case-Shiller index szerint egy év leforgása alatt 4,5 százalékkal estek az árak: ez praktikusan azt jelenti, hogy most már országos szintű áresésről beszélhetünk, márpedig erre korábban kizárólag recessziós időszakokban volt példa (legutóbb 1990-1991-ben).
Természetesen a legfontosabb kockázat továbbra is az, hogy a lakóingatlan-piaci áresés elbizonytalanítja az amerikai fogyasztót. Az elmúlt években az ingatlanpiaci boom több csatornán keresztül is segítette az amerikai lakossági fogyasztás és vele a reál GDP bővülését. Egyrészt az úgynevezett vagyonhatáson keresztül: ha a fogyasztó vagyonosabbnak érzi magát, hajlamos többet vásárolni, még akkor is, ha a vagyona csak papíron, azaz a piaci árfolyamok emelkedésének köszönhetően gyarapodik. Másrészt a közelmúlt gyors pénzügyi innovációjának köszönhetően az árfolyamnyereséget az Egyesült Államokban most már relatíve könnyű pénzzé tenni: ha felmegy az ingatlanom ára, akkor arra újabb hitelt vehetek fel és ezzel tulajdonképpen realizálom az árfolyamnyereséget. Most viszont a lakóingatlanárak esésének következtében a vagyonhatás a jövőben már inkább visszafogja a fogyasztást, s profit híján realizálni sincs mit (legalábbis azok számára, akik az elmúlt egy évben vettek házat). S mindez persze azért fontos, mert az Egyesült Államok adja a világ GDP-jének 25 százalékát, az amerikai GDP 70 százaléka pedig a lakossági fogyasztásból származik. Az amerikai fogyasztó elbátortalanodása minden bizonnyal globális szinten is érezhető lesz, a kérdés csak a mérték.
Rövid távon tehát az amerikai gazdasági kilátások nem túl fényesek, ennek megfelelően a piac jegybanki kamatcsökkentéseket áraz be, s mindez természetesen negatív hír a dollár számára. Arról viszont megoszlanak a vélemények, hogy a dollár gyenge periódusa meddig tarthat. A pesszimisták szerint az amerikai deviza elég sokáig gyengélkedhet, mivel nemcsak a ciklikus, hanem a strukturális dollárkereslet is csökkenőben van. Az amerikai folyó fizetési mérleg hatalmas hiányához képest lassú és mérsékelt dollárkorrekcióra azt az érvet volt eddig szokás felhozni, hogy nincs a világon az amerikainál nagyobb és likvidebb értékpapírpiac, ezért nem tud a dollár gyorsabban és mélyebbre esni. Ez a nimbusz mostanában - bizonyos hitelpiaci szegmensek drámai kiszáradásával - legalábbis megkérdőjeleződött.
Az optimisták válasza minderre az, hogy nem baj, ha gyengül a finanszírozási oldal, hiszen az amerikai gazdaság lassulása és a dollár eddigi értékvesztése amúgy is érzékelhetően csökkenti majd az Egyesült Államok külső finanszírozási igényét, vagyis a folyó fizetési mérleg hiányát.
