A múlt hét egyik szenzációját az amerikai kamatvágás 50 pontos mértéke szolgáltatta. Bár váratlan eseményről nem beszélhetünk, a szakértők többsége a 25 pont mellett tette le a voksát, noha a fél százalékpontos forgatókönyvvel is komoly realitásként számoltak. A nagy lépték nyilvánvalóan a hitelpiaci válsággal áll összefüggésben. A dollár értelemszerűen gyengült a hír hatására (mondhatni vészesen gyengévé vált az euróhoz képest, a kurzus 1,4 környékén jár), a feltörekvő piaci devizák - köztük a forint - viszont szárnyalni kezdtek, nemcsak a dollárhoz, de az euróhoz képest is.
A forint erősödése mind mértékében (mintegy 2 százalék az euróhoz képest), mind pedig tartamát tekintve (két nap, szinte folyamatosan) akár meghökkentőnek is nevezhető. Mindezek a körülmények (forinterősödés erősödő euró mellett, alacsonyabb amerikai kamat) ugyancsak megtámogatják a mai hazai kamatcsökkentéshez fűzött várakozásokat.
Természetesen az állampapírpiacon is hirtelen optimizmus lett úrrá, a hozamok igen lassú lefelé araszolása szinte vágtába csapott át. Szerdán a referenciahozamok futamidőtől függően 10-20 ponttal süllyedtek, ami - különösen az elmúlt hetek mondhatni kiegyensúlyozott üzletmenete mellett - igen komoly mértéknek számít.
A három hónapos papír (még az események előtti) aukciója is sugárzott már némi, igaz, meglehetősen korlátozott optimizmust. A 7,53 százalékos átlag négypontnyi csökkenést jelent az egy héttel korábbihoz képest, és már van annyi távolságra a jegybanki alapkamattól, hogy az a várakozások szintjén még egy 25 pontos csökkentést valószínűsítsen az év hátralévő részére. (Igaz, csak egyet, ehhez azonban rögtön hozzátehetjük: minél gyorsabban bekövetkezik ez az egy kamatvágás, a tapasztalatok alapján annál gyorsabban beárazódik egy, netán több újabb...) Ezt a csökkentést nem alaptalan a mai kamatdöntés alkalmával várni, hiszen most különösebb kockázat nélkül megtehető a lépés. Figyelemmel arra is, hogy már a legutóbbi döntés során is rezgett a léc, azaz hajszálon (pontosabban a tanács elnökének szavazatán) múlt csupán, hogy nem csökkentettek, ez alkalommal igen nagy a valószínűsége az akkor elmaradt lépés pótlásának. Ez a logika is közrejátszhatott abban, hogy a jegybanki kötvényekből a múlt héten sokkal többet vásároltak a lejáró állománynál. (Jegybanki kötvényeket már az új amerikai kamat ismeretében igényeltek a hitelintézetek.) Vásárolni persze ezen a héten is lehet majd, csak - enyhén szólva - nem biztos, hogy ugyanazon a hozamszinten...
A másik két múlt heti diszkontkincstárjegy-aukció eredményeit értékelve mindenképpen figyelembe kell venni, hogy ezen aukciók idején már ismert volt a Fed döntése. A hat hónapos papír 7,28 százalékos átlaga azt mutatja, nem lesz egyedülálló a mostani (feltételezett) kamatvágás, néhány hónapon belül újabb követheti majd. Az egyéves papír aukciójának érdekessége nem is annyira a 7,08 százalékos átlag (ami szintén a kamatcsökkentési sorozat várását jelzi), hanem az ennél öt ponttal magasabb maximum, pontosabban szólva a két érték közti nagy különbség.
Jelenleg ugyan sugárzik az optimizmus a hazai piacon, a jövő esélyeinek latolgatásakor nem szabad megfeledkezni arról, hogy egyáltalán nem múlt el a nemzetközi hitelválság, sőt, egyre több nehéz helyzetbe került jelzálogintézetről hallani. Bár mindez most nem látszik meg az árakon, a probléma, miután továbbra is létezik, bármikor ismét a piac figyelmének gyújtópontjába kerülhet. Ez pedig - ahogy mostanában mondani szokás - a kockázatvállalási hajlandóság újbóli csökkenésével, azaz a feltörekvő piaci instrumentumok portfóliókon belüli szűkítésével járhat, ami a hazai piacot ismét negatívan érintheti.
Ádám Zsigmond