Tőzsdén marad a Linamar

Elbízta magát a Linamar Corp. vagy alulbecsülte a magyar intézményi befektetőket – nem tudni, mindenesetre a cégnek nem sikerült keresztülvinnie a Linamar Hungary papírjainak tőzsdei kivezetéséről szóló terveit. Pedig ehhez nem sok hiányzott, a sikerhez alig 180 millió forintnyi plusz befektetésre lett volna szükség, ami eltörpül az orosházi Linamar 25 milliárd forintot is meghaladó cégértéke mellett.
A tőzsdei kivezetésről a cég tegnapi közgyűlése volt hivatott döntés hozni, a találkozó minden idők egyik legmagasabb részvételi arányát hozta: a tulajdonosok több mint 97 százaléka képviseltette magát. A céget az anyavállalat által kínált 3003 forintnál jóval többre értékelő magyar alapkezelők természetesen ellenezték a kivezetést, a nyilvánosság nyűgétől csak a kanadai anyavállalat, a Linamar Corp. szeretett volna megszabadulni.
A döntő szavazás előtt a kanadai társaság meghatalmazottja, a közgyűlés levezető elnöke kifejtette: abszurd, hogy a magyar Linamar részvényei drágábbak, mint az anyavállalaté, miközben a magyar cég a megrendeléseit az anyavállalat jó kapcsolatainak köszönheti. A Linamar Corp. meggyőződése, hogy az általuk a papírokért kínált 3003 forint korrekt ár volt.
A kivezetésről döntő szavazáson azonban a példásan összefogó alapkezelőknek sikerült több mint 25 százaléknyi nem szavazattal megfúrni a háromnegyedes többséget igénylő tervet, és így a tőzsdén tartani a Linamart. A kivezetésre a megjelent részvényesek 74,27 százaléka, a benntartásra a 25,73 százaléka szavazott, tehát alig 60 ezer részvényen múlt a siker.
A közgyűlés lezárását követően a Linamar Corp. egy meglehetősen fenyegető hangnemű közleményben tudatta, hogy amennyiben nem tudja megszerezni a Linamar Hungary részvényeit egy általa ésszerűnek tartott áron, úgy kénytelen lesz alternatív helyszíneket keresni európai gyártóközpontja számára. A közleményben mintha egy pici elmozdulás mutatkozna a korábbi merev állásponthoz képest, ebben például már reális árról és nem a konkrét 3003 forintos ajánlatról esik szó. (A közgyűlésen egyébként az volt a benyomásunk, hogy az alapkezelők egy 4000 forintos ajánlattal már kiegyeznének.)
Az alapkezelők felszabadult mosollyal fogadták a döntést. Azonban azzal láthatóan mindannyian tisztában voltak, hogy csak az első csatát nyerték meg, a háború folytatódik. A közgyűlés végén úgy is búcsúztak egymástól: hamarosan újra találkozunk...