Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Az elmúlt napokban kiéleződött a vita arról, hogy Magyarország melyik gázvezeték építésében való részvétel mellett hozzon döntést. A Mol melyik vezeték megvalósulását támogatná inkább?
– A Mol abban érdekelt, hogy a gázellátás minél kevesebb kockázatnak legyen kitéve, de meg kell mondani, hogy eddig inkább a tranzitországok politikai stabilitásából vagy földrajzi haváriáiból adódó kockázatok okoztak gondot, és nem az a tény, hogy a magyar gázszükséglet egyedüli külső forrása Oroszország. Utóbbiból önmagában még sohasem adódott gond, sőt ha nálunk szélsőségesen hideg volt az időjárás, a szerződéses mennyiségen felüli és azonnali kéréseink mindig meghallgatásra találtak. Persze, jobb lenne több lábon állni, ám az egyes alternatívák gazdaságosságát is vizsgálni kell. Ha az EU segíteni akar és szívén viseli a Nabucco-tervet, akkor finanszírozza is a megközelítőleg 5 milliárd eurós építési költséget, egyben átvállalva azt a kockázatot is, hogy a tervezett évi 30 milliárd köbméter helyett mondjuk csak évi 2 milliárd folyik át a vezetéken. Talán nem véletlen, hogy a Nabucco-terv körül csupa olyan társaság bábáskodik, amelyek egyikének sincs jelentős gázkitermelése...
– Ez azt jelenti, hogy a Mol inkább a Kék Áramlat mellett teszi le a voksát?
– Nem, mi minden alternatívát pártolunk, de saját kockázatra csak megtérülést biztosító beruházásban vehetünk részt. Egyébként épp a napokban hagyta jóvá a Mol vezetősége a Nabucco-terv idei költségvetését, amiből látszik, hogy a tervek előkészítésére csak az idén több millió eurót fordítunk. Tehát szó sincs arról, hogy ne támogatnánk a Nabucco vezetéket is.
– És a Kék Áramlat?
– A Gazprom vezetéke 3,2 milliárd dolláros költséggel a Fekete-tenger alatt már elérte Törökországot és évi 10 milliárd köbméternyi gáz áramlik rajta.
A továbbépítésnek három lehetősége van, ezek egyike a Magyarországon át vezető útvonal. Mi természetesen azon dolgozunk, hogy ez megvalósuljon, hogy valóban tranzitországgá váljunk, és ebből az irányból is érkezzen orosz gáz.
– A Dél-Alföldre tervezett hatalmas gáztározó is a Kék Áramlat-terv része?
– Igen. A Gazpromnak ugyanis fontos, hogy az EU-n belül rendelkezzen – természetesen társtulajdonosként – egy hatalmas, 10 milliárd köbméter kapacitású kereskedelmi gáztárolóval. Ez egyben a mi ellátási biztonságunkat is növelné.
– Mennyibe kerülne ez a beruházás, és hol tart az előkészítése?
– Durva közelítéssel mai árakon mintegy 4 milliárd euróba kerülne – bár ez az összeg jelentősen függ attól, hogy a tárolók hol és milyen csúcskapacitással valósulnak meg –, és a valaha volt egyik legnagyobb beruházás lenne Magyarországon. A megvalósíthatósági tanulmányt az eredeti menetrend szerint július 1-jére kell elkészítenie a Mol és a Gazprom közös projekttársaságának.
– De a Mol amúgy is épít már egy gáztárolót.
– Igen, de az egy 1,2 milliárd köbméteres stratégiai tároló, amelynek létesítési jogát a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség (MSZKSZ) Biztonsági Földgáztároló Zrt. tenderén nyertük el, és nem kereskedelmi célokat szolgál. Egyébként ez lesz a világ első stratégiai, vagyis havária esetére szolgáló gáztárolója, mondjuk arra az esetre, ha az import gázellátás bármilyen okból is leállna, és nekünk pusztán a tárolókból kellene ellátni az ország lakosságát. Ma erre hideg időjárás esetén nem lenne mód.
– Miért nekünk kell elsőnek lennünk ebben, ha az is legalább félmilliárd euróba kerül?
– Mert Magyarország a világ gázellátási kockázatnak leginkább kitett állama. A lakosság kilencven százaléka használ földgázt, miközben a hazai kitermelés a szükségletek alig ötödét fedezi.
– Mit szól a Mol a Falcon makói gázmező-kitermelésével kapcsolatos terveihez? Lehet, hogy valamelyik vezetéken pár év múlva magyar gázt is exportálhatunk?
– Ez azért szerintem még messze van. A makói gázlelőhelyet harminc éve ismerjük, a terület nagyobbik fele a Mol tulajdonában van. Ezért is szurkolunk a Falconnak, ám a mi ismereteink szerint a jelenlegi technológia nem alkalmas arra, hogy hatezer méteres mélységből gazdaságosan termeljünk ki ipari mennyiségben gázt. Meg kell mondanom, erre a világon máshol sem volt példa...
– Magánemberként venne Falcon-részvényt?
– Nem, de kibocsátanék.
– A tőzsdéző kisbefektetőket talán a gáznál is jobban érdekli a TVK. A Mol bejelentette, hogy kevesebb mint 200 millió euróért vette meg a TVK 42 százalékát (52 már az övé volt) egy offshore cégtől. A számokból 4970 forintos átlagár adódik, amelyet a piac hitetlenkedve fogadott. Ennyire jó üzletet kötött a Mol?
– Jó üzletet kötött, és fel is háborít minket, hogy akadnak olyanok, akik feltételezik rólunk, hogy tőzsdei jelentéseinkben nem a valóságot írjuk. A Mol kapott egy eladási ajánlatot...
– A VCP-től?
– Nem, mi nem álltunk kapcsolatban a VCP-vel a konkrét ügylet kapcsán. Úgy találtuk, hogy az ajánlat kedvező, javítja korábbi pakettünk bekerülési átlagárát. Arról nem mi döntöttünk, hogy milyen cég állt az eladói oldalon, ezért aztán szívesen állunk bármilyen PSZÁF-vizsgálat elé is.
– Tervezik a TVK kivezetését a BÉT-ről?
– Úgy gondolom, a magyar tőzsdét inkább erősíteni, nem gyengíteni kell, ezért jelenleg nem áll szándékunkban, hogy megfosszuk a parkettet egy nagy múltú részvénytől. A jövőben még jól jöhet a tőzsdei jelenlét, mert nem zárható ki akár egy részvénykibocsátás sem.
– A Mol jelenleg bőven el van látva készpénzzel, sok elemző inkább azt találgatja, hogy mire fogja költeni a társaság ezt a sok forrást.
– Hogy néhány példát említsek: ha ilyen ütemben nő a magyar gázfelhasználás, a lekötött mennyiségek alapján 2012-ben hideg napokon már nem fogjuk tudni kielégíteni az akár napi 110 millió köbméterre rúgó igényeket. Ezért feltétlenül ki kell építenünk a magyar gázhálózatba egy harmadik betáplálási pontot is Ukrajna felől. A stratégiai tároló akár 120 milliárd forintra rúgó költsége mellett ez is sok tízmilliárdba fog kerülni. Rengeteg egyéb projektet is vizsgálunk, jelenleg pontosan 15 akvizíciós elképzelés és több mint 50 – egyenként egymilliárd forintnál nagyobb – beruházás van az asztalon.
– Merrefelé szeretnének terjeszkedni?
– Ahol gáz- és olajkészlet van, számunkra megfelelő nagyságrendben. A pakisztáni állami olajtársaság, a PPL privatizációjára három éve várunk, csak éppen leállították a folyamatot. Reméljük, hamarosan újraindul, és lehet esélyünk az akvizícióra. Természetesen továbbra is törekszünk a szerbiai NIS megszerzésére, úgy látjuk, hogy kedvezők lennének a szinergiák a három Duna menti finomító: a Slovnaft, a Mol és a NIS között. Oroszországban eddig két kutatási koncessziót és két termelő céget vettünk, utóbbiak közül a BaiTex 130 millió dollárba került. Az ilyen közepes méretű vásárlások mellett az eddigieknél nagyobb akvizíciók is elképzelhetők, de persze tisztában vagyunk saját lehetőségeinkkel. Nagy előny, hogy negatív az eladósodottságunk, bár az is valószínű, hogy ez a helyzet éppúgy átmeneti, mint ahogy 2001-ben a fordítottja volt.
– Mire számíthatnak a részvényesek, lesz-e a Molból valaha osztalékpapír?
– A Molnak mint független energiatársaságnak most is óriási a növekedési potenciálja. Látjuk, hogy a részvényeseknek milyen elvárásaik vannak, azt is látjuk, hogy középtávon milyenek a társaság cash-igényei, és ha ezeket meghaladja a rendelkezésre álló pénzmennyiség – ez persze jelentős részben tőlünk független tényezőktől, jelesül az olajár alakulásától is függ –, annak kifizetésére közgyűlésünkön javaslatot teszünk.
