– Miért perelte be a Betonút Szolgáltató Rt.-t a Pannon-Flax befektetőcége, a Konflax Kft.?
– A Konflax 1998-ban vette meg egy római bírósági árverésen a Betonútépítő Nemzetközi Építő Rt. (BNÉ) részvényeinek 100 százalékát. A BNÉ akkoriban a legnagyobb magyar tulajdonú magyarországi autópálya-építő cég volt, így joggal gondolhattuk azt, hogy az EU-csatlakozási folyamat által beindított autópálya-építések évekre elegendő és nyereséges munkát adnak a cégnek. Gazdasági és politikai okok egyaránt közrejátszottak abban, hogy ez nem így történt, de hogy nem számoltunk rosszul, bizonyítja, hogy a 2000 végén csődöt jelentő BNÉ romjain naggyá növő két cég, a Vegyépszer és a Betonút Szolgáltató Rt. több tíz milliárdos profitot realizáltak az építkezéseken. Mivel utóbbi cég egy jogelődje által még 1991-ben vállalt kötelezettségét megszegve jutott a munkákhoz, úgy éreztük, nemcsak anyagi, de erkölcsi okokból is bírósághoz kell fordulnunk saját magunk tisztázása érdekében. A pertől vártuk, hogy bebizonyítsa: befektetésünk nem csak valós gazdasági és politikai okok miatt, de egy konkurens szerződésszegése miatt lehetetlenült el.
– Mi volt ez a kötelezettség?
– A BNÉ megalakulásakor az állami tulajdonban maradt Betonútépítő Vállalat vállalta, hogy nem épít autópályákat, ellenkező esetben kártérítéssel tartozik a BNÉ tulajdonosának. Ezért fordultunk 2001-ben a Betonúthoz, ám a tárgyalások nem vezettek eredményre, így került az ügy 2004 augusztusában a Genfi Kereskedelmi és Iparkamara Állandó Választott Bírósága elé. A bíróság idén januárban – másfél évi tárgyalássorozat után – végül 2,835 milliárd forint kártérítésre és a kamatok megfizetésére kötelezte az alperest.
– Milyen lépéseket tett ezután a Konflax?
– Elindítottuk azokat az eljárásokat, amelyek az összeg behajtása érdekében szükségesek voltak, ám rövidesen be kellett látnunk, hogy a nemzetközi választottbírósági ítélet végrehajtása Magyarországon bizony időbe telik. Közben a Betonút a lausanne-i Svájci Szövetségi Legfelsőbb Bírósághoz, valamint itthon a Fővárosi Bírósághoz fordult, és kérte az ítélet érvénytelenítését.
– Ez jelentett valós veszélyt a Konflax követelésére nézve?
– Úgy gondolom, minden peres eljárás többesélyes, nekünk pedig volt egy ajánlatunk a követelés megvásárlására.
– Miért kétmilliárdért, az eredeti tőkeösszeg mindössze 70 százalékáért adták el?
– Alku eredménye volt, cserébe a követelést illetően a Konflaxnak nem kellett semmiféle kötelezettséget vállalnia.
Mint a Konflax ügyvezetője és a Pannon-Flax igazgatóságnak elnöke az elmúlt 8 évet azzal töltöttem, hogy egy ígéretesnek tűnő – és a részvényesek számára osztalékkal kecsegtető – befektetés összeomlása után megvédjük a céget, hatszáz ember munkahelyét és a Pannon-Flaxba befektetett részvényesi vagyont. Nyolc év ment el válságmenedzselésre, mert amikor átvettük a BNÉ-t, már akkor sem volt rózsás állapotban. A követelés eladásával a Pannon-Flax, de személy szerint én is végleg leszámoltunk az autópálya-építéssel kapcsolatos álmokkal, és a jövőben ezzel az ágazattal csak mint matricavásárló autós szeretnék kapcsolatba kerülni.
– Mit terveznek a kétmilliárddal? Felmerült netán az osztalékelőleg-fizetés is?
– A pénz a Konflax egyedi és a Pannon-Flax konszolidált 2006-os eredményét növeli, bár a perrel kapcsolatos költségek is jelentősek. A 2006-os eredmény felosztásáról a jövő évi rendes közgyűlésen mondják ki a döntő szót a tulajdonosok.
– Nem gondolja, hogy az utóbbi másfél hónap felfokozott befektetői várakozásai fényében az eladás csalódást keltett?
– A 2 milliárd számlára való megérkezésével egy olyan, a Pannon-Flax jegyzett tőkéjének 90, év végi kapitalizációjának 130 százalékával felérő rendkívüli bevételt értünk el, amelyre a menedzsment szűk körén kívül hosszú éveken át igazán senki sem számított. Ez a pénz lehetővé teszi, hogy a Pannon-Flax csapata a következő években az egyébként is nyereségesen és jó perspektívákkal folytatott textilipari alaptevékenység fejlesztéséhez szükséges beruházásokon kívül vagyonkezeléssel is többletprofitot hozzon a részvényeseknek.
Korányi Tamás G.