Alaposan felbolygatta a közép-európai bankok árazását – pontosabban az elemzők fantáziáját – az Erste román bankvásárlásának híre. Az OTP-vel – illetve igazából elnöke, Andreas Treichl révén Csányi Sándorral – évek óta elszánt versenyben álló Erste Bank 3,75 milliárd eurót fizetett a valaha az OTP szívét is megdobogtató BCR 61,88 százalékáért, vagyis a piacvezető román bank egésze úgy 6 milliárd eurót ért meg a vevőnek. A hír fényében nyilván a Nádor utcában is át kell értékelni, mennyit is kínáljanak a CEC 75 százalékáért. A CEC a maga 5,6 százalékos – másfél évtizede masszívan zsugorodó – piaci részesedésével, kétmillió (többségében nem a román társadalom felső tizedéhez tartozó) ügyfelével, 1407 korszerűnek még nagy jóindulattal sem nevezhető fiókjával csak távolról – sőt, nagyon távolról – hasonlít a magyar OTP-re. (Egy megfigyelő szerint legfeljebb egy, a Csányi-éra előtti állapotában tíz évre hibernált OTP-re hasonlítana...)
Nem hiába figyelmeztetett tegnap Calin Tariceanu román miniszterelnök is arra, hogy a CEC a BCR-től ég és földnyi távolságra van, és óvta a román közvéleményt a hiú reményektől. Hangsúlyozta, hogy a CEC árazása meg sem fogja közelíteni a BCR szintjét. (A BCR P/BV mutatójával számolva a CEC 1,1 milliárd eurót érne.)
Mint ismeretes, az OTP november elején indikatív ajánlatában – legalábbis a Ziarul Financial című bukaresti lap szerint (NAPI Gazdaság, 2005. november 3,. 7. oldal) 270 millió eurót kínált a CEC háromnegyedéért, miközben görög versenytársa 300-at mondott. A végső ajánlat persze jóval magasabb lehet, de kérdés, hogy érdemes-e az OTP-nek belemennie egy őrült árversenybe. (Márpedig a bank háromnegyedéért egy négyessel kezdődő ár már ezt jelenthetné.) A befektetők még emlékeznek arra, hogy alig fél évtizede az európai távközlési óriások egymást túllihegve számolták ki mennyit is ér meg nekik a brit, német vagy olasz UMTS-licenc. Az eladó kormányok arattak, a vevők – kevés kivétellel – belerokkantak, és a befektetők kedvencévé az a spanyol cég vált, amelyik lemaradt a versenyben.
Nem véletlenül reagált a piac először öt-, a nap végére „csak” kétszázalékos Erste-áreséssel a BCR-akvizícióra. (A bank tőzsdei kapitalizációja egyébként 10,9 milliárd euró, kevesebb mint a duplája a BCR-ének.) Az OTP mostani helyzetében alighanem egy megfontolt, még ha sikertelen ajánlatot többre értékelhetnek, mint az ellenkezőjét. Az a szerencse, hogy az OTP – sok címe mellé – valószínűleg maga sem szeretné elhódítani az Erstétől a „Közép-Európa legdrágábban vásárló bankja” jelzőt.
Korányi Tamás G.