Alapvetően befolyásolhatja a Keler jövőjén keresztül a Budapesti Értéktőzsde stratégiáját az a törvénymódosítás, amelyet – az MSZP, a Fidesz és az MDF képviselőinek szavazatával – hétfőn fogadott el az Országgyűlés. Az 1993 októberében a két tőzsde 25-25 és az MNB 50 százalékos tulajdonrészével alapított, elszámolóházi és nemzeti értéktári feladatokat egyaránt ellátó Keler Rt. helyzetében az Európai Központi Bank (ECB) két évvel ezelőtti irányelve hozott változást. Ez előírta, hogy az elszámolóházi és nemzeti értéktári feladatokat – az eltérő kockázatok miatt – egy cégben nem lehet nyújtani. Így került napirendre 2005 elején a Keler Rt. szétválasztása.
Ezzel párhuzamosan a kormány döntött arról is, hogy az MNB – egy tavalyi vétel nyomán 53,33 százalékra nőtt – Keler-pakettjét az ÁPV Rt. értékesíti. (Időközben meg is kezdődött a tanácsadók kiválasztása.)
A BÉT – még a korábbi tulajdonosok által kidolgozott, de a HVB vezette konzorcium által is elfogadott – stratégiája a két tőzsde egyesülését, a tőzsde és az elszámolóház integrációját, majd az így létrejövő csaknem 100 millió euró értékű pénzügyi vállalkozás nyilvánossá válását és tőzsdére vitelét tartalmazta. E stratégiával – amely a tőzsde külföldi kézbe kerülésének veszélyét is minimalizálhatná – eddig láthatóan nem volt gondjuk a politika szereplőinek. Ezért is lepte meg a tőkepiacot, hogy – miközben tavasz óta folyt a kormányzat, az MNB és a tőzsde között a Keler bevonásával a konzultáció a szétválasztás mikéntjéről – a pénzügyi tárca a múlt héten váratlanul egy olyan törvénymódosítást terjesztett be a tőkepiaci törvény módosításáról folyó vitában, amely gyakorlatilag államosítást jelent. A három párt által megszavazott új törvény előírja, hogy a Kelert 2008 januárjáig külön kell választani elszámolóházra és nemzeti értéktárra, utóbbinak pedig többségi állami tulajdonban kell maradnia. Az indoklás szerint az új dematerializált értékpapírok keletkeztetése hatósági jogkör, amelyet magánvállalkozás nem gyakorlhat. Az állam tulajdonosi jogosítványait a majdani Nemzeti Értéktár Rt.-ben eszerint az MNB jogosult képviselni.
A jegybank jelenleg ugyan többségi tulajdonosa a Kelernek, de egy korábbi szindikátusi szerződés szerint nincs döntési jogköre, a lényeges kérdéseket a két tulajdonos együtt dönti el. Ehhez képest az új szabályozás egyfajta államosítást jelent. Annál is fájóbb a tőzsdének e fejlemény, mert a Keler nyereségének zöme nem az elszámolásból, hanem az értéktári tevékenységből származik. Ezzel az MNB Keler-pakettjének értékesítése is vagy lekerül a napirendről, vagy alapjaiban változik meg az ügylet feltételrendszere. Ha nem jön létre a tőzsde és az elszámolóház közötti integráció, akkor pedig aligha van értelme a tőzsde tőzsdére vitelének.
Szalay-Berzeviczy Attila, a BÉT Rt. elnöke a NAPI Gazdaság érdeklődésére megdöbbentőnek és a tőzsde jövője szempontjából elszomorítónak nevezte a döntést. Elmondta, hogy a BÉT igazgatóságának, nemkülönben a fő tulajdonosoknak még nem volt módjuk elemezni az új helyzetet, de alighanem át kell értékelniük a BÉT stratégiáját.
Más megfigyelők szerint a törvénymódosítás ellen akár alkotmányossági érveket is fel lehetne hozni, ám kérdéses, hogy a tőzsde – amely számára nyilván fontos a mindenkori kormányzattal és általában a politikai pártokkal való korrekt együttműködés – meddig kész elmenni érdekei védelmében.
Korányi Tamás G.