Elhárult a Mol feje fölül egy váratlan felvásárlás veszélye és az állam is rekordösszegű privatizációs bevételhez jut az olajtársaság utolsó 11,73 százalékos pakettjének eladásából jövőre – derül ki az ÁPV és a Mol közötti részvényopciós megállapodást bejelentő tegnapi közleményből. A kormány döntése alapján a Mol lehetőséget kap legfeljebb 10 százaléknyi (10 millió 985 ezer darab) az ÁPV Rt.-nél lévő részvény megvásárlására, a maradék 1,73 százaléknyi részvénycsomagot pedig a privatizációs szervezet a későbbiekben kisbefektetőknek értékesíti. A döntés – mint a közlemény kiemeli – garantálja a Mol függetlenségének megőrzését.
A piacot némileg váratlanul érő megállapodás szerint a Mol két lépcsőben kap vételi opciót: 2005. december 10. és 30. között 3 százaléknyi, 2006. május 1. és október 27. között további 7–10 százaléknyi (összesen 10 százaléknyi) részvényre. Az ár nem lehet kevesebb, mint a szerződés aláírását megelőző 90 tőzsdenap forgalommal súlyozott átlaga (ez jelenleg a Mol sajtóosztályától kapott tájékoztatás szerint 21 150 forint), illetve a lehívást megelőző 90 tőzsdenap súlyozott átlagos árfolyama közül a magasabbik. Így az ügylet minimális árfolyama 21 150 forint, vagyis az állam – ha a Mol lehívja mind a tíz százalékot – 230 milliárd forinthoz jut az olajtársaságtól a következő 11 hónapon belül. Figyelembe véve a kisrészvényeseknek szánt 1,73 százalékos csomagot, valamint az 1993 óta eladott további 76,4 millió részvényt, az állam a Mol privatizációjából összesen legalább 480, de ha jövőre emelkedik a részvény árfolyama, akár 500 milliárd forintos bevételhez jut. Ez – nominálisan – több, mint bármely más hazai cég eladásából származó állami bevétel.
A szerződésben az ÁPV kikötötte, hogy a 10 százalékos opciós pakettet a Mol 2015. december végéig csak az állam hozzájárulásával adhatja el stratégiai befektetőnek.
A Mol saját tulajdonában szeptember végén a gyorsjelentés szerint 7 millió 412 ezer részvény volt (6,8 százalék), amelynek átlagos bekerülési ára aligha éri el a 10 ezer forintot. A Molnak vételi opciója van a Slovbena és a Slovintegra (a Slovnaft egykori tulajdonosai) kezében lévő 6,94 százalékos, mintegy 7,5 millió darabos részvénycsomagra is, méghozzá s piaci árnál olcsóbban. A mostani 10 százalékkal a Mol ellenőrzése alatt tarthatja a részvények 23,74 százalékát, ám figyelembe kell venni a 10 százalékos sajátrészvény-tartási korlátot is. Így a Mol csak akkor hívhatja le a második opciós csomagot, ha addig megszabadul 7 százaléknyi saját részvényétől. Ez sokféleképpen történhet, ám a tőzsdei eladás a legkevésbé valószínű. (Öreg tőzsdei rókák emlékeznek például a Matura GmbH nevű német cégre, amely „szívességi” alapon tartott TVK-részvényeket tárcájában a Mol számára...)
Felmerülhet a papírok bevonása is, ám ez a részvényeseknek kevésbé szimpatikus megoldás, ráadásul megnövelné a most 10 százalékkal rendelkező OMV tulajdoni hányadát is. (A Mol alapszabálya szerint egyetlen részvényes sem szavazhat 10 százaléknál többel.)
A Mol számára a meglehetősen nagy saját pakett alkalmat adhat arra – mint azt a társaság név nélkül nyilatkozó vezetői is elismerték lapunknak –, hogy egy esetleges nagyobb akvizíciós-fúziós ügyletnél e csomaggal fizessen a partnernek. A pakett mai értéke mintegy 500 milliárd forint (benne jó 50 milliárdnyi látens eredménnyel), így ez jelentősen növeli a Mol mozgásterét a régióban.
Az állami csomag 230 milliárdos vételára a Mol számára nem jelent túlzott anyagi terhet. A cég szeptember végén 81 milliárd forint pénzeszközzel rendelkezett és eladósodottsági mutatója kifejezetten alacsony volt. A vételhez a jövő őszig képződő eredmény elegendő, még az osztalékfizetést is figyelembe véve. (A Slovbena–Slovintegra paketthez már nem, de azt nem is kötelező addig kifizetni.) A saját részvények vásárlása a részvényesek számára pozitív üzenetet is hordoz („ennél pillanatnyilag nincs jobb befektetés”, még a
21 150 forintos minimáláron sem...), ám a Mol számára alighanem fontosabb volt, hogy más ne vehesse meg ezt a pakettet. (Az eladó állam motivációját az összesen 268 milliárd forintnyi bevétel kapcsán nem nehéz kitalálni.)
Ha a világ nagy nemzeti olajtársaságai közül valamelyikből kivonul az állam, azt a többiek általában egyértelmű felvásárlási jelzésként értelmezik – mondta lapunknak egy olajipari szakértő. Ugyanakkor a Mol esetében az állami kivonulás legalábbis nem teljes (2015-ig az állam eldöntheti, kinek adják el a 10 százalékot és még él az aranyrészvény is), és a társaság maga jobb tulajdonos, mint egy költségvetési szorítások miatt „remegő kezű” állami részvényes. A Mol vezetése – igazán elismerésre méltó leleményességgel – a kisebbik rosszat választotta.
Korányi Tamás G.